//Hat nap, hat éjszaka - Egy régi ismerős//
*Egy forróbb a helyzet. De hát ezért jött, hogy kicsit köszörülje nyelvét Kharasshin, fújjanak egymásra és felidézzék a múltat, aztán megy tovább a maga dolgára. De addig is, míg ez megtörténik, szórakozik egy jót. Csípős megjegyzéseiben viszont nem csak a gyerekes piszkálódás, hanem a sértődöttség is jelen van, az élc, hogy így merészel beszélni vele. Aztán, ahogy az asztalhoz szegezi és arcába sziszegi a véleményét, eszébe jut, miért nem tetszett neki a fiúcska, akit megismert.*
~Az a bolond neveltetésed. Még hogy egy mocskos hím felérhet egy úrnőhöz...~
*Arcáról már lehervadt az a borzalmas vigyor, helyette egy komolyabb, teljesen közömbös kifejezés ült ki rá.*
-Tisztelet az erősebb jogán... *Ismétli nyájasan, de nem fejezi be a mondatot, habár megvan a maga véleménye, talán jobb, ha most nem osztja meg. Aztán mielőtt dönthetne, hogyan is tovább, hirtelen előkerül a nőstény is, aki eddig nyugodtan, a székéből figyelte az eseményeket. Mögé ugrik, és egy penge is előkerül valahonnan, mely finoman nyakához ér.*
~Esküszöm, ez egyre szórakoztatóbb!~
*És arcán már ott is van az öntelt mosoly. Türelmesen végighallgatja a kis szuka mondanivalóját, közben persze figyeli a kezét, hogyha mozdulna a tőr a nyakán, meg tudja állítani. Gyakran került már ilyen helyzetbe, mivel a fegyverek használata sosem volt az erőssége. Szívesebben használja ostorát és puszta kezét, ha véletlenül harcba keveredik.
Úgy tűnik, végzett a mondandójával a kormos, most Hiellián a sor. Baljával a támadója fegyvert szorító kezéhez nyúl, elkapja a könyökét, hüvelyk és mutató ujja közé kapja, és megszorítja a csont alatt, azon a ponton, amely elég érzékeny ahhoz, hogyha valaki érti a dolgát, ernyedésre késztetheti a kéz ujjait. S ez a nőstény érti a dolgát, remélhetőleg sikerül, amit szeretne, és a fegyver kiesik a másik kezéből. Ekkor jobbja már csuklóján van, szorosan ráfog ujjaival, és nem ereszti. Közben testével kifordul, szembe kerülve a nősténnyel, miközben ezzel párhuzamosan hátracsavarja annak karját, így ő is kénytelen vele fordulni, ha nem szeretné, hogy eltörjön. Ha sikerült a mozdulat, akkor most ő van a másik hátánál, jobbjával a jobb csuklóját fogja és hátrafeszíti, a válla felett; baljával közben a szabadon maradt kezére fog rá, hogy azt is ártalmatlanná tegye.*
-Nem vagyok sem a cicád, sem a picinyed, és nagyon hálás lennék, ha nem avatkoznál bele olyan dolgokba, amikhez semmi közöd. *Sziszegi a fülébe, közben fél szemmel Kharasshit figyeli, nehogy váratlanul érje, ha ő is beszállna a "cicaharcba".*