-Ez biza így van. *Ért egyet teljes meggyőződéssel az elf. Ugyan alap helyzetben nem mondaná magát szerencsétlen sorsúnak, az utóbbi fél óra igencsak övön alul érte az amúgy örök vidám személyiséget. Érdeklődve szemléli, hogy hogyan futkároznak a menyétek a nők karjain, és egy pillanatra az is feltűnik neki, hogy az összes menyét ugyan úgy mozog.*
-Ti ugye akkor testvérek vagytok? *Mutat mutatóujjával három kiválasztott eredarra.* -Nagyszerű, hogy így betanítottátok az együtt mozgásra ezeket a kis lényeket. Nem is tudtam, hogy idomíthatóak... Mi otthon vagy elkergettük őket, mert a tyúkokat ölték, vagy megettük őket, ha nem volt más. *Ha a tekintetébe nem is költözik sokkal több értelem, a beszéde érezhetően javulni kezd. Láthatóan a futkározó kis állat teljesen leköti a figyelmét.* -Éés gömbölyödik! *Vezényli le halkan az utolsó mozdulatot, és megtapsolja az ismét egyszerre sikerülő mozdulatot. "Varázslatos."*
-Hát, az út az nekem arra vezet, mint szeretném, szóval ha gondolod bármikor segíthetek megtalálni azt. Bár a cél elérése anyám szerint szenvedéssel teli úttal jár... Azért én reméltem, hogy sikerül eztet elkerülni. Hikk! Bocsáss meg, hihi. *Teszi a szája elé a kezét és köhintéssel próbálja leplezni a csuklását.*
-Az meg, hogy jól csinálod-e amit csinálsz, azt nem olyan egyszerű meghatározni. Lehet, hogy ami neked nem olyan jó, az másoknak kifejezetten előnyös. Próbálj így gondolkodni. Egy elrontott ebéd, még nem a világ, de az elf tanul a hibáiból... Khm... bocsánat... szóval mindenki, no, mindenki tanul belőle, a hibáiból, szóval...
*A pultos lány dühös szemeket mereszt Rhyammonra, aki Nerkon asztalánál ücsörög. "Akár csak Marci!" Duzzog, és egy 'csakazértsem' mozdulattal önti ki az elfnek szánt sört a padlóra rögtön a pult mellett.* -Ó, de ügyetlen vagyok! Kacarászik, és komótosan nekilát feltörölni egy piszkos konyharuhával a nedűt. Ha rajta múlik, az ifjú elf ma már egy kortyot sem fog inni, de úgy látszik ez Nerkonon kívül senkit nem izgat igazán.*