//Aswea//
*A szemöldöke kérés nélkül szalad feljebb egy fokkal. Ezek szerint a lány tanyája lesz a szállása ma estére? Mondjuk rendben persze, de azért, hát ő meg egy lány együtt éjszaka. Mondjuk kíváncsi milyen helyen is élhet, úgyhogy rendben. Végül is a pálinka mennyisége még nem volt, azért annyi, hogy ne tudjon magán uralkodni, de talán pont ezért kissé feszélyezi a gondolat elsőre, de hamar meg is nyugtatja magát. Ez azért mégis a legjobb megoldás, így legalább biztosan nem téveszti szem elől a lányt és különben pedig csak megoldják valahogy. Csak ne keljen egy ágyba aludniuk az még józanul is sok lenne, főleg az után a fürdő után. Ha nem is történne semmi közöttük, hogy nem tudna aludni az biztos. Mindegy, majd csak megoldja, ha már ott lesznek.*
-Köszönöm a meghívást Asro barátom. Ne aggódj azon, ha kissé egyszerű a barlangod, bár meg kell mondanom én királyi körülményekhez vagyok szokva, de csak túl élem valahogy a ma éjszakát. Azért remélem legalább egy selyem párnád akad valahol.
*Pislog rá, mint egy piperkőc, mielőtt arcán újra megjelenik a jól ismert vigyor. Aztán mikor eléri az új kérdés összefont karokkal dől hátra, a kíváncsi kék szemeket megkeresve tekintetével. Most ezt meg miért kérdezi? Vajon legyen őszinte? Lehet e az egyáltalán? Ha Asro fiú lenne az más, akkor nyilván eldicsekedne vele, hogy sokan várhatják, vagy pokolba kívánhatják mostanra a sok italozásnak köszönhetően, de azért egy lánynak, ha mégoly vagányan is játssza a fiút ezt azért nem szívesen mesélné el. És persze itt van Riqelie. Neki is van szeme és szíve is, mi tagadás a vörös tolvajhercegnő közelében mind a kettő aktívabban működik. Tulajdonképpen nem is igen ismer olyat, aki hosszú távon ismeri Riqet és nem úgy tartja számon, mint áhított nőt. Mikor először látta azt a tüzes hajkoronát nagyjából leesett az álla, aztán ahogy megismerte lenyűgözte a személyisége, de hogy az övé lenne! Riq senkié, ő maga egyedül a csodálat tárgya mindig, de ez nagyon messze esik a ragaszkodás minden formájától. Inkább olyan, mint egy festmény, amit az ember csodál, ha ott áll előtte, de szinte megérinteni se meri, mert attól fél az megtöri a varázst ami övezi. Ez talán valamiféle rajongás, de még magának sem tudja megfogalmazni. Nem tudja mennyit kéne elmondani a lánynak mindebből, de mivel titkolózni sem akar előtte(mert miért is kéne) úgy határoz, hogy csak mértékkel, de azért beavatja a dolgaiba, ha már ez érdekli.*
-Tudod, várni nem vár egy sem. Én általában csak úgy érkezem a váratlan pillanatokban.
*Kacsint egyet jelentőség teljesen és mosolyogva gondol arra, hogy ha fiú lenne Asrolina most biztosan a vállát veregetné.*
-Ami Riqet illeti, nos ő... gyönyörű nem igaz? Ezt én is észrevettem, de ő nem olyan aki könnyen enged magához akárkit, úgyhogy jobb, ha nem próbálkozol vele.
*Most így konkrétan nem emlékszik, mert amikor sokat iszik nem is emlékezhet, de előfordulhatott, hogy megérezte már Riq öklét, amikor túlzásba vitte a játékosságot az alkoholmámorban. Ezt azért nem áll szándékában elmondani. Maradjon ez csak titok, amin majd egyszer jót derülhet a vörös hajkorona tulajdonosával.*
-Igaz ő nem is ez a kategória számomra.
*Ezzel letudta a magyarázatot a legőszintébben, többet nem is nagyon várhat el tőle. Így is fura, hogy ezeket egy másik lánnyal beszéli meg. De, hát társak végül is annyi belefér, hogy ezt elmondja. Lassan későre fordul az idő és úgy tűnik a csirkének is a végére értek. Úgy találja ideje, akkor indulni. Persze szokás szerint az idegen vezetőé az utolsó szó, főleg, hogy ezek szerint most már a szállásadója is egyben, meg a társa, meg az ivócimborája, meg kedves álruhás barátnője, meg ki tudja még mi. Egy biztos, mindezt figyelembe véve jelenleg nincs senki, aki fontosabb személy nála az életében.*
-Mit gondolsz, menjünk? Türelmetlenül várom, hogy lássam a környék legjobb szálláshelyét.
*Mosolyogva várja türelmesen az indító, vagy a marasztaló szót és közben eszébe jut, ha valaki felteszi neki legközelebb azt a kérdést, hogy várja e valaki, a válasz most már nem lesz olyan egyszerű, mint eddig volt.*