//Chris//
*Egyszerűbb, mindig is vált, hiszen Den senkivel nem marad egy éjnél többre. Ha marasztalni is próbálja valaki, könnyűszerrel fog megszökni. Eddig sosem tudták visszatartani, pedig pár matróna kezébe került élete, s mondjuk úgy, játékszere is. Viszont eddig csak egy volt képes őt magához láncolni, hozzá hűséges, mint egy farkát csóváló kutya. Szerencse, hogy a póráz hosszát még nem tudja, különben most nem lenne itt. Nem is sejti, miféle büntetésben lesz része, ha hazatér.
A szavakra halk, gonoszkás kuncogást hallat, mígnem megérzi, hogy a gyengéd simogató mozdulat, mi oldalát éri, miként vált át karmolásba, mélyen testébe. Szerencse, hogy fekete ing és vérszín mellény is óvja alakját, de ettől még nagyon is megérzi. Hacsak a nőstény keze nem siklott pár réteg alá. Mert akkor már igazán megérzi, miként próbálja szinte szakítani bőrét. Ám a várható reakció, mi a szabadulás vágya, inkább tűnhet úgy, hogy Den még élvezi is ezt. Már csak abból, hogy mozdulni is csak annyit fog közben, hogy arrább húzza testét, talán így még több bőrt karistolva apró karmaival.
Végül megszűnik az érzés, s hirtelen már vágyja ismét a kezet, karmolja szét bőrét, hol csak éri. Gonosz kábítószer ez a fájdalom, csak ébreszti a vágyat, de sosem kaphat eleget, ellenben könnyen lehet túl sok belőle.
Óh, egyre inkább érzi úgy, hogy hiányolja az édes játékszernek is használható virágszálat. Emlékszik még, amint a két vörös démon kezébe került, a kisebbik ujjáról is ő kapta a vérét. Egy furcsa gondolattól vezérelve, míg követi a csábos nőstényt a fogadóba, benyúl mellénye belső zsebébe. Ám balszerencse, ott már csak két éjsötét szirom van. Hát, akkor már csak ládájában maradt. Hacsak... Tekintete villámként járja körbe a teret, fájó érzés lelkében, hogy le kell vennie pillantását a nőstény alakjáról, ám most keres, hátha szerencséje lesz mégis. S áldott legyen Naekrah neve, s a Kétarcú maga, meglátja, mit keresett. Bár, nem az éj pompás feketéje virágzik ott, de egyik asztalon egy magányos rózsaszál szendereg. Illetve, egy csokor része, de egyetlen szál hiányától még nem fog vérezni senki szíve, főleg, hogy zsebéből egy aranyat is mellé tesz. Így a vörös szépséget gyorsan zsebébe teszi, óvatosan, meg ne sértse magát. Kérdés, hogy kis magánakciója közben mennyire vonta magára bárki, de főleg Chrystell figyelmét...*