//Az új ismeretség - Faelon//
*Felveszi a földről az íját és a tegezét, majd követi a fogadóba a férfit. Kíváncsi rá, mit akar neki ennyire mondani, ha már így, ellenkezést nem tűrve hívja egy italra. Úgyis mindjárt kiderül, nem kell sokat várnia rá.
Odabent nehéz helyet találni, de mégis kiszúrnak egy asztalt az egyik sarokban. Tökéletes hely egy beszélgetéshez. A falhoz állítja az íjat a tegezzel és leül az asztalhoz. Megvárja, amíg a férfi visszatér a két sörrel. Számára teljesen mindegy, mit isznak, nő létére semmi gondja a sörrel, szereti azt is. Faelon leteszi elé a korsót, s csak ekkor szólal meg újra.*
-Köszönöm.
*Furcsán hangzik ez a szó egy ilyen vadóc nőtől, még saját maga számára is furcsa. Az idejét se tudja már, mikor köszönt meg bármit is valakinek - mindig a maga lábán állt, segítségre nem volt szüksége. Ez végül is nem segítség, csak egy korsó sör, de azért ő megköszöni, ha már meghívták rá.
Ő is, szinte egyszerre a férfival kortyol bele az italba, szomjas volt már, de egészen addig erre a tényre rá sem döbbent, míg meg nem érkezett elé a korsó.
Ekkor jön csak a lényeg. A lány nem szól semmit, türelmesen végighallgatja Faelon mondandóját. Tehát társat keres, és rá gondolt, hogy ezt a pozíciót betöltse. Felajánlja neki ezt a lehetőséget.
Londie a sörös korsót nézi csak, miközben a férfi beszél, és ráncolja a homlokát. Hogy ő társként szegődjön valaki mellé, olyan elképzelhetetlennek tűnik most. Megosztani vele a titkait... Talán ez a legfájóbb pontja az egésznek. Ez nem munka, csupán egy lehetőség, társként együttműködni valakivel. Ezzel a férfival, aki itt ül előtte. Rá is emeli a tekintetét, s újra végigméri. Ha elfogadja az ajánlatot, kölcsönösen egymásra kell bízniuk magukat. Egymást védenék. Nem is tűnik olyan rossz ötletnek, ha belegondol, hogy eddig, amíg egyedül járt, mindig csak bajba került, és igaz, hogy kivágta magát, de ki tudja, legközelebb is sikerülne-e. Ennek fordítva is működnie kell, neki is védenie kell Faelont, és ő kész erre. Belátja, hogy erős párost alakítanának, és sokat tanulhatna is a férfi mellett.
Pénz nem jár ezért, ám ez az a dolog, ami őt a legkevésbé sem érdekli. Formális, utálatos dolognak tartja, amely rengeteg lényt vakított már el. Így ezen a tényen nem sokat morfondírozik. Ha viszont összefog ezzel az emberrel, akkor megkereshetik azt a pénzmennyiséget, ami éppen szükséges számukra. Ennyi csupán a lényeg.
Jelen pillanatban úgy tetszik a lánynak, hogy nem sok veszíteni valója van ezzel. Ha belemegy, és társakká válnak Faelonnal, még az is lehet, hogy jól jár - jó esély van rá, elnézve a szemben ülő magabiztosságát.*
-Nem hangzik rossz ajánlatnak, amit mondasz. Rendben van, együtt indulunk. De mi a biztosíték arra, hogy ha én megvédelek, te is meg fogsz engem?
*Faelon gesztenyebarna szemeibe néz, és vár a válaszra, melyre nagyon is kíváncsi - ez szemeiben is tükröződik.*