/A 'Locknar, az idomár' kaland résztvevőinek//
*Locknar megvárja, míg mindegyikőtök odaér asztalához majd felemeli a tekintetét, és hirtelen halvány mosoly jelenik meg arcán.* Végre valaki!* Suttogja, majd kihúzza magát. Kissé rendbe szedi a ruháját, majd mindenkinek egyesével kezet nyújt.* Locknar vagyok... Bár, bizonyára ezt már tudják...* Teszi hozzá, és egy mérges pillantást vet a kocsmárosra.* Ne foglalkozzatok azzal, amit mondtak... Nem is tudják hogy hányszor mentettem már meg az életüket... Sőt, az egész várost!* Folytatja fellelkesülve, majd újra lenyugszik.* De kiöregedtem... Kevés vagyok én már azokhoz.* Az utolsó szó előtt elgondolkozik, majd nagy levegőt veszi. Körbe pillant, próbálja kifürkészni a kis társaság reakcióit, de tekintete végül az asztal közepén áll meg.* Tudják... Én afféle idomár vagyok. Állatokat fogok, és megszelídítem őket. Miután kellően kezesek, nem kevés pénzért veszik őket... Házőrzőknek, például...* Fejezi be, majd újra fel pillant.* 68 évem alatt rengeteg állatot
megszelídítem... Olyan fajokat is, melyeket Arthenior népe még nem is láthatott... De az utóbbi időben...* Hangja hirtelen elakad. Nyel egyet, majd újra körülnéz a fogadóban.* Kevesen hiszik el, de nélkülem a vadak ellepnék a várost... Azt mondják őrült vagyok, meg hogy képzelődöm... Persze, nem is tudhatják, hiszen eltakarom a szemük elől az igazságot... A házam alatt.* Mondata végére már suttog, és egészen közel hajol hozzátok.* Ott tartom az összes fenevadat, amit nem tudtam megszelídíteni... Azok már menthetetlenek... Teljesen elvadultak. Ha elengedném őket, először engem, majd egyesével mindenkit vadásznának le... Szörnyek.* Szisszen fel a szó kiejtésénél, és egyik sebéhez kap.* Persze, nem lenne probléma a visszatartásuk, ha fiatalabb lennék, hiszen ezt csináltam egész életemben. De ezek az öreg csontok, és ez a rossz szem már csak hátráltat... Ha elvállaljátok a 'munkát', akkor egyetlen feladatotok lenne. Bejutni a házamba, megölni mindent, ami mozog, és élve kijutni... Megértem, ha nem fogadjátok el... Persze akkor kénytelen leszek ezt megtartani.* Egy meglepően nagy erszényt tesz az asztalra, melynek szája a zuhanástól kinyílik, és rengeteg fényes aranytallér szökik ki belőle.* Minden egyes személynek, aki segít, és élve megússza, 900 arany üti a markát... És nem mellesleg a tudat, hogy megmentettétek Arthenior-t...* Teszi hozzá mellékesen.* Viszont!* Emeli fel mutató ujját az ég felé, melynek hatására több vendég is felszisszen, illetve néhány szidalom is elhangzik. Locknar félénken húzza magát vissza az asztal mögé, és megköszörüli a torkát.* Viszont... Van egy kitevésem... A ti érdeketekben... Ha sikeresen megtisztítjátok a 'pincét'* Mondja szarkasztikusan* A legalsó szinten már csak egy dolog marad... Egy ajtó.* Már az ajtó hallatán is összerezzen. Szemében rémület tükröződik, miközben folytatja.* Ha kedves az életetek, meg se érintsétek az ajtót... Ami odabent van... AZ nem emberi szemnek való... Vagy éppen tündér szemnek... Vagy elfnek.* Javítja ki mondatát, minden egyes személyre tekintettel, ám amikor Yura szemébe bámul még a lélegzete is elakad.* Vagy... Vagy...* Próbál megszólalni, de elkapja tekintetét, és újra megköszörüli a torkát.* Nehéz feladat, de valakinek el kell végezni.* Fejezi be leírását, és egy pohár után nyúl.* Amit a házamban találtok, és megtetszik, nyugodtan vegyétek el. Amint tehetem, porig égetem azt a helyet...* Teszi még hozzá végül, és felhajtja az ismeretlen pohár tartalmát.* Ha van kérdésetek, csak nyugodtan tegyétek fel. Mindent tudok a bent lévő... Nos, azokról.