//Artheniori spontán kollokvium//
*Eran egyelőre megelégszik a mézsörével, míg Vilongärd ételt is rendel magának. Csöndben, vidáman mosolyogva vár, amik a remete a pincérnővel diskurál. Ám míg várnak Eran szívesen hallgatja a másik tudós átélt történeteit remete éveiből, fiatal koráról. Majd Eran is mesél saját fiatalságáról, családjáról, ám inkább arról, hogy régebben milyen körülmények között élt és kutatott. A beszélgetés elég kellemes, sőt nem mellesleg hasznos is. Erannak rég volt része egy jó baráti eszmecserében, s most végre itt van rá az alkalom.
Ez még a puliszka megjövetel után is folytatódik, csak akkor már a kapcsos füzet révén jutnak el a meséléshez. Eran elborzadva hallgatja Vilongärd kutatásainak nehéz és durva szakaszait.*
- Micsoda borzalom! Őszinte részvétem, barátom.
*Csóválja a fejét Eran, ahogy továbbra sem veszi le a szemeit a rajzokról, amiknek most már többletjelentése is van némi kutatásnál. Ha úgy vesszük ez a könyvecske funkcionálhat úgy is, mint egy napló. De a benne elrejtett történeteket és titkokat, csak a beavatott szem láthatja, aki ismeri a titkot. S mivel ez Vilongärd története, bizonyára minden lap hordoz magában valamit a múltjából.*
- Milyen mázlista is ön! A családom nemesi elf család, sohasem hagynák, hogy ilyen illegális dolgokkal mocskoljam be a hírnevüket. Az a szerencsém, hogy van egy bátyám, aki sokkal jobban konyít a politikához na meg a hősködéshez, mint én. Apánk után ő fogja betölteni a családfő szerepét. Így el tudtam onnan szakadni, hogy kutatásaim szélesebb körben folytathassam. Ám megígértem, hogy amint megnősülök visszatérek hozzájuk.
*Eran is mesél kicsit magáról, megpróbálja belevinni a történetbe az anatómiához való hozzáállását, habár nem nagyon sikerül neki. Közben persze nevet és mosolyog, ám még maga sem tudja, hogy az, hogy még nem talált magának asszony jó vagy rossz dolog e. Habár a természettudományokon kívül nem is foglalkozik nagyon mással, így egy hölgy megismerésére sem maradt se ideje, se ambíciója. Pedig a szeme nem utasítja el a szép női idomok látványát. Ő is férfiből van, ezt a felét nem tudja kizárni még ő sem. De ettől függetlenül az anatómia továbbra is központi téma marad, amit Eran annyira nem bán, habár szívesebben beszélgetne talán a holdsajtról. Nem túl izgalmas növény, Eran számára mégis különleges. A többi gazzal együtt.*
- Ó, dehogynem! Törvénytisztelő polgár vagyok, ám a tudásért és a fejlődésért még a szabályokkal is szembe mennék.
*Erre a hirtelen kijelentésére, aminek hevessége még öt magát is meglepte, kicsit elhalkul, majd elgondolkozik. Pár perc után Vilongärdra néz sokat sejtető pillantással, majd újra vissza az asztallapra.*
- De meg lehetne oldani...
*Feleli, ahogy lejjebb viszi a hangját, hogy a körülöttük ülők véletlenül se hallják meg. Pedig elég hangos mindenki a fogadóban, s senki sem figyel pont a két tudósra. De jobb a biztonság.*
- Nem egy sötét ügyletekkel foglalatoskodó jellem mászkál az utcákon... De biztos vannak sírásók is.
*A mondandóját vicceskedve fejezi be, hogy enyhítse a feszültséget. Várja Vilongärd reakcióját, hogy lássa mit gondol erről az egész illegális gondolatról, ami már sejthető.*