//Artheniori kiruccanás//
*Amint Velsie felfogja Soreyl szavait, agyában szöget üt egy név, és szélsebesen kezdenek forogni a gondolatai.Szeme felcsillan a felismeréstől.*
~Sylweran? Sylweran a vezér? Ez hihetetlen! Akkor rossz hely nem lehet.~
*Azért visszakérdez, hogy bizonyos legyen benne, hiszen az is lehet, hogy elkalandozó gondolatai tréfálták meg és nem is jól értette a nevet.*
-Sylweran a vezér? Egész véletlen nem egy magas, fehér hajó elf férfiről van szó?
*Mielőtt választ kaphatna még gyorsan tisztázza, hogy személyesen nem ismeri az említett férfit, nehogy a páncélos félre értse.*
-Róla még Pirtianesban is mesélnek hihetetlen sztorikat.
*Ez a lelkes érdeklődés remélhetőleg elég is, hogy Soreyl belekezdjen a részletesebb mesélésbe, és mikor Velsie újabb ismerős nevet hall, szája elkerekedik és mutatóujját felemelve a táskájáért nyúl, ahonnan rövid kotorászás után egy gyűrött hirdetést vesz elő és lelkesen mosolyogva Soreyl felé mutatja.*
-Ez az a Vadvéd, amiről a hirdetés szól?! Éppen ezt a helyet keresem!
~Mégis megfordul a szerencsém! Ezt el sem hiszem!~
*Nem szokása ennyire felvillanyozódni és az a csillogó szemű, lelkes mosoly sem túl gyakori, amiben most Soreyl fürödhet, akinek minden szavát issza a lány, mint szomjazó a sivatag közepén az oázis vizét. Annyi rossz dolog és szerencsétlenség történt vele az utóbbi időben, hogy szinte hihetetlen, hogy most így elé sodorja az élet a megfelelő férfit.*
~Talán már túl szép is, hogy igaz legyen.~
*Villan be a gondolat, és ehhez mérten meg is nyugtatja magát, hiszen az előtte ülő férfi bármit mondhat. Talán semmi nem igaz az egészből. Így aztán jobb, ha óvatos marad, és vár. Minél többet mesél azonban a páncélos, annál gyorsabban ver a lány szíve, és minden gondolata egyet kíván.*
~Legyen igaz! Csak legyen igaz, amit mesél!~
*Láthatóan Bónak sem kell több meggyőzés, és váratlan módon mintha ő is kedvet kapna a helyhez, hogy mindent itt hagyva az erdőbe vonuljon.*
~Végül is... méhészkedni az erdőben is lehet. És ha elég nagy a hely, talán jut neki egy földdarab valahol, amit békésen művelgethet.~
*Nem is kell más az óriásnak, lehajtja sörét és pár öles lépéssel már az ajtónál is terem, hogy várakozón fordulhasson vissza feléjük.*
-Megyünk!
*Szól oda neki intve, hogy egy pillanat és indulhatnak is, majd megint a páncélosra mosolyog.*
-Ha végeztél, elkísérünk a kovácshoz, közben pedig mesélhetnél még erről a helyről. Komolyan érdekel, de mondd csak... mit kell tenni a csatlakozásért? mit vártok az újaktól?
*Mert persze minden szépen csengő ajánlatnál eljön egyszer az a bizonyos DE. Velsie szeretné még most tisztázni, hogy ő nem rabszolga, ~egy életre elég volt...~ és nem is balek, aki bármit elhisz bárkinek. És persze az sem utolsó szempont, hogy miért dolgoznak ott az erdőben, milyen ügyet szolgálnak, ha szolgálnak egyáltalán, mert a sok kecsegtető, és színes leírásból amit hallanak, ez még nem tűnt ki.*
~Az is lehet hogy csak kivonultak a városból és vadászgatnak, meg mulatoznak az erdő mélyén. Biztos nem rossz élet az sem, de nem hinném, hogy nekem való.~
-Mi a venárok célja? Miért dolgoztok?
*Szinte minden figyelmével Soreylre koncentrál, csak Bóra vet néha egy-egy pillantást, és ha elindulnak, hát ő is megy az óriás után.*