*Minden átmenet nélkül elröhögi magát, ahogy Estar fuldokolni kezd. Nem túl nőiesen, nem túl kecsesen, már-már fickósan és illetlenül, és nem valószínű, hogy bárki megtalálná reakciójában a bájnak akár csak a csíráját is, de tény, hogy eddigi nyomott, duzzogós hangulata egy pillanat alatt vált barátságosra és... nos, kevésbé számítóra. Már-már őszintére.*
- Ugyan már *rándítja aztán meg a vállát, majd felkönyököl az asztalra, és élvezettel nyalogatja le ujjairól a gyümölcsdarabkákat. Ha valamivel ittasabb lenne, bizony még a tálból is kinyalogatná az ott maradt mindenféle gyümölcslevet, de ehhez túl fiatal még az éjszaka. Majd később!* Tudod, a férfiemberek elenyésző részének a heveny öngyilkosság az első reakciója arra, ha két jó maca elkezdi bámulni. Szerintem a barátnőd sem értékelné, ha ennyire komolyan vennéd a hűséget *teszi hozzá, és - immár tiszta kézzel - a pohara után nyúl. Élvezettel szürcsöli a teát, és nem sokon múlik, hogy Estarhoz hasonlóan ő is félrenyeljen, amikor meghallja a rendelést.
Zavartan ráncolja a homlokát, a kupát az asztalra csapja, jobb kézfejével pedig letörli a teát a szája sarkáról. Még egy pár pillanatig meredten bámulja az elfet, aztán nem bírja tovább, és kénytelen kinyitni a száját is.*
- És gondolatot olvasni mióta tudsz? *biccenti oldalra a fejét, majd hátradől a székében.* Kíváncsi vagyok, mi mást látsz a fejemben azon kívül, hogy...
*De nem folytatja tovább mondandóját.
A háta mögül ismerős hangokat hall, hegyes fülei szinte be is állnak abba az irányba. Várjunk csak, várjunk... hüvelyből kiszisszenő kardok, egymásnak csendülő pengék, hasadó ruhák... ó, igen, ó, igen, balhé van készülőben! És még csak nem is részeg, hogy megint ne emlékezzen belőle semmire!
A természetes reakció nyilván valami olyasmi lenne, hogy 'húzzuk el innen a csíkot ', vagy 'segítsünk a szerencsétleneken ', de Eshilia, gyakorlott kocsmai verekedőként, illetve még gyakorlottabb kocsmai szemlélődőként, tudja, hogy ilyenkor mi a követendő terv. Megszerezni a legjobb helyeket, hátradőlni, és élvezni a műsort!*
- Húzódj arrébb! *kiált Estarra, és átvetődik az asztalon, remélhetőleg rá egy, az elf melletti székre. Ám lelkesedése gyorsan alábbhagy, amint észreveszi a balhé résztvevőit.* Áh, most komolyan! Cicaharc? Az ilyesmit nem veszi be a gyomrom... bár ha jó lesz a leves, talán még elviselem *legyint unottan, aztán viszont eszébe jut valami, és kétségbeesetten kapaszkodik Estar köpönyegének szélébe.* De... mi lesz, ha véletlenül valamelyikük leszúrja a fogadóst!? Nem kéne mégis inkább... közbeavatkoznunk!?