*Echnal már rég megszokta a Pegazus szagát, és annak - mondhatni - meghitt fényviszonyát, ám mikor belép a fogadóba elfogja egy régóta nem tapasztalt, kellemes érzés.
"A kocsmában, ott van a nagy élet, tompulnak az agyak, élesek a kések" eleveníti fel magában a majd' minden társasági ivó által ismert dalocskát, melynek eredetéről annyi história zeng - bár semelyik nem valami hiteles, hisz az egyik legközkedveltebb szerint a Nagy Hrun írta, mikor egy borostömlővel hókon csapott négy veszedelmes hegyi trollt.
A zsoldos odalép a pulthoz, s már nyúl is a pénzesszütyőjéhez, ám inge alól kikandikál aranymedálja, s a fogadós heves vitába kezd vele, mondván ingyen fogyasztat bármit, amit csak megkíván. Echnal végül beadja a derekát, s rendel magának, és kutyáinak, majd elfoglal egy éppen megüresedő asztalt a zsúfolt ivóban.
Az étel megérkezik, s a hármas neki is áll elfogyasztani azt, vadul tömve magukba az ízletesebbnél ízletesebb falatokat. Mire az étkezés végére ér, Echnal elfogyaszt három kupa bort, de még egy pálinkát is kér a végére, csak, hogy jómódjában szétcsapassa a zsíros étket. Ezt követően már csak kortyolgatja az újabb kupányi vörös nedüjét, s azon gondolkozik, hogy merre is induljon tovább. Kérdezősködjön Saira, Chothal, és Borsovád után? Igen, bizonyára az lesz a legjobb, bár valószínűleg semmit nem fog megtudni róluk.
"Saira kötelékei akkar szakadtak el tőlem véglegesen, mikor elküldte (?) maga mellől Enddynt"
Echnal biztosra veszi, hogy a kutya nem hagyta volna magára a nőt, hacsak nincs erre utasítva, illetve ha a nő meg nem halt - a férfi erre azonban gondolni sem akar, így inkább felhajtja italát.*