//Assa, Mordokhai, Mordach//
*Neki kell magyarázni, hogy mit jelent a rabszolgaság? Itt fent ugyan nem annyira vészes, de azért ez a felszínen is rászolgált a nevére. Csak arra az egyre kellene választ találnia, hogy miért dühítette ez fel Mordachot. Csak pár perce ismerik egymást, ugyan miért érdekli őt, hogy velük mi történt? Nem kérdez rá, van egy olyan erős gyanúja, hogy ez megint csak valami olyasmi amit csak ő nem ért még.
A megfigyeléseket hallgatva elgondolkozik egy pillanatig. Szerencse? Ahogy a helyzetet visszapörgeti a fejében, ő maga személy szerint nem lát semmi szerencsét benne, egyedül is meg tudott volna szökni ugyanúgy könnyűszerrel, legfeljebb Assának lehetett az. De hát így járnak azok, aki nem ismerik elégé a mélységieket és teljes biztossággal elkönyvelik magukban, hogy csak látható helyeken tart a sötételf magánál pengéket. A szerencséjük inkább az a két szép hátas amiket sikerrel megszereztek maguknak.*
- Én most sikeresen el vagyok zárva a családom többi tagjától, de ha nem így volna se nagyon kérhetnék, és nem is kérnék magam mellé testőrséget. *Csóválja meg a fejét. Indokolatlannak érzi kissé a kérdést, hisz ha lenne bármiféle "szerettük" aki vigyázna rájuk, akkor most valószínűleg biztos nem ücsörögtek volna itt ketten egyedül. Ez a borsos, kissé nyers kötekedős énje most viszont nem talál utat magának ki tudja miért. Talán csak az alkohol enyhe hatása ez, de lehet, hogy azért, mert a kérdés is normális és illedelmes volt.
Enyhe erőltetett mosolyt varázsol az arcára, már lassan számolni sem tudja, hogy hányszor kerül még elő a bizalom mint téma, vagy mint kérdés. Mióta azzal a csapattal összetalálkozott a Merinában érkezése napján, azóta folyamatosan ilyen szavak röpködnek körülötte a levegőben. Biztos szép dolog lehet, ha ennyire nagy becsben tartják, számára eddig viszont méreg volt. Álcázott méreg, mely ha nem vagy elég óvatos, és engedsz a csábításnak, záros határidőn belül a vesztedet okozza. Most sincs nagyon másképp, épp csak ennek a veszélyességi faktora csökkent le elég rendesen, de valahogy nem tudja elképzelni, hogy kockára tegye azzal az életét, hogy vakon megbízik a másikban, és teljesen leereszti a védelmét egy halom támadható pontot felfedve ezzel magán. Még ha nem is nagyon fenyegeti itt fent annak a veszélye, hogy a másik a vesztét akarná, ez akkor is ellene lenne mindennek amit eddigi élete során tanítottak neki.
Ő természetesen semmit nem tud semmilyen tündérfalu felégetéséről, meg úgy általában bármilyen felszíni faluról, ezt a kérdést Assára hagyja. Őt jobban érdekli a hóhajú férfi története, mint holmi tündérfaluk pusztulása. Hogy miért nem végezték ki? Erre neki lenne néhány elképzelése, többek közt az, hogy nagyon ritka, példátlan eset az, hogy ha egyszer csak egy felszíni állít egy mélységi város falai elé. Még a véreskezű matrónákban is fellángol ilyenkor a kíváncsiság, és az új dolog, lehetséges játékszer megismerése.*
- Akkor Önnek nagy szerencséje volt. *Fűzi hozzá a történet vége után, majd visszafordul jégszín szemeit a vérre emlékeztető íriszekbe fúrva.*
- Az odafelé vezető úttal? *Meg is lepi a kérdés, na meg annak az elismétlésével legalább pár pillanatnyi időt nyer a gondolatainak rendezésére, na meg persze a kérdés értelmezésére.* Mégis mi lenne? Véres. Akárcsak mindünk múltja. Nőstényeké és hímeké egyaránt. *Ez így igaz. Lent a mélységben ilyen szempontból lényegtelen, hogy hím vagy, vagy nőstény, szolga vagy uralkodó, mindenki egy alapszabályt követ, de azt nagy örömmel: Ölsz, vagy téged ölnek meg.
Ismét olyan kérdések hangzanak el és megfigyelések, mik szinte teljesen olyanok, mint az előbbiek, amiket elmagyarázott. Keresi a kettő közti különbséget, de csak minimálisat talál bennük.* Itt a legkevésbé a pénzről szól a dolog Uram. Persze az is közrejátszik, de más erők a motiválóbbak. Mint már mondtam, vele született hatalomvágy, vagy neveltetés. Ezt látjuk, ebbe növünk fel, az uralkodó családok az elsőszülött lányokat -leendő matrónákat- vasmarokkal készítik fel, hogy méltó örökösök legyenek mikor majd magukhoz veszik a család irányítását. Én magam már meg sem tudom állapítani a különbséget a belé nevelt, és a valódi hatalomvágy között. Ezen felül, hogy valaki miért akar még uralkodni? Lássuk csak...nagyobb szabadság, bosszúvágy, dicsőség/hírnév vagy egyszerűen csak félelemből. Viszont ez a versengés az uralkodásért leginkább a testvérek közt szokott zajlani. *Más okokból is megy a játszma, nem véletlenül nem bíznak meg egymásban, viszont ha valaki az anyja helyébe akar lépni, ahhoz rendszerint az idősebbik nővérén, vagy nővérein át vezet az út.
Nem elég, hogy ahogy a házasságra terelődik a szó, ami így is csak elvétve fordul meg náluk, kicsit összezavarodik, de Mordach ismét rendesen meg tudja csavarni a válaszát egy viszonylag egyszerű kérdésre. És tessék, előbb a bizalom, most meg a szerelemről kell hallgatnia itt a sületlenségeket!*
- Nálunk senki sem házasodik szerelemből. *Még ha létezne is ilyen, azok szépen titkolják.
A második kérdésre már épp szóra nyitná a száját, de a férfi már folytatja is. Valószínűleg tudja is a válaszát, meg az sem kizárt, hogy a kissé elutasító tekintet is közrejátszik benne.*
- Természetesen nem. De rendben, belemegyek a játékba, és tegyük fel létezik ez a...tündérmesékben lévő "borzalmasan erős" érzés...még akkor se lett volna még csak esélyem se rá, hogy..."hagyjam a lelkem szabadon szárnyalni". *Egy kis gúny már kiérződik a szavaiból. Mindig is mondta, de furcsák a felszíniek. Furcsa világnézet, furcsa érzések...
A gyorsaság, ahogy teletöltik a poharát meglepi. A két felszíni férfi vagy tényleg sokkalta udvariasabb az átlagnál, vagy Mordach már valóban ennyire kíváncsi lehet a nevére. Valahogy az elsőt hitelesebbnek érzi.
Egy pár pillanatig hezitál, a bizalmatlanság megcsillan jégtükreiben, de végül kezét a másikéba csúsztatja, a gesztus pedig akaratlanul is szelíd mosolyt csal az arcára. Valóban furcsa egy felszíni...
Éppen hogy csak megállja, hogy ne vonja meg a vállát ahogy szavai kérdés formájában visszhangoznak. Igen, az a százas szorzó talán pont helytálló, bár ebben nem olyan biztos. Lehet, hogy azért kevesebb.
Az újabb sejtelmes mosolyra a szemét forgatja, de csak az előtte elhangzó utolsó mondat miatt. A mélységi nősténykének van egy olyan érzése, hogy dehogynem, ha a vérszínű férfire rájön a vicces kedv, még a végén elintézi, hogy mégis csillagokat lásson tőle.*
- Mikor legutoljára ilyesmit mondtak nekem aznapra elment az étvágyam... *Sóhajt fel elnézve az újabb ügyes kis trükköt, amit szerencsére most nem rajta alkalmaznak. Ezt még meg fogja bánni, de bizonytalanul a pipa felé nyúl és ha hozzá kerül, akkor óvatosan, mélyet szív belőle, majd visszanyújtja Mordachnak.*
- Köszönöm. *Mosolyog rá még mindig kissé bizalmatlanul, előre félve a hatásától. Közben Assa még egy kört is tesz, és egy tál gyümölccsel tér vissza. Nem elég amivel így is teletömködte a táskáját? A lány kérdésére csak megcsóválja a fejét.*
- Én nem, köszönöm.