//A sólyom neve, Sólyom//
*Nézi a madarat, amint szinte egyben tünteti el a másfél tenyérnyi hússzeleteket. Még most, ennyi év után is rá tud ámulni a természet azon csodájára, ahogy ezt a sólymot látja maga előtt.*
~Csodálatos madár.~
*Gondolja magában.*
~Még mindig csodálatos.~
*Bizony. Nevét is a madárról kapta. Mestere nevezte el így, mikor tanítgatni kezdte a már szelíd állatot. Magához szoktatta, majd hasznosabbnál, hasznosabb cselekvésekre nevelte rá a madarat. Például, ha Enirol az erdőben alszik, akkor Sólyom egy fán telepszik meg, és ha felébred bármi neszre, olyan éktelen visítozásba kezd amivel felrázza gazdáját is álmából, ha nagy veszélyt észlel. Vagy éppen ha nincs városi, vásárolt hús az asztalon mint most, magának vadászhat, nem messze persze gazdájától. Egy fél kilométeres körben nem hagyja el a lányt. "Ez a biztonság, és a szeretet lánca, állat és ember közt." Így hangoztak régen Syrenna, a mestere szavai. De például Enirol maga is el tudja küldeni Sólymot. Ha bal kezét felemeli, majd azzal a karjával valamerre elsuhint, közben a már fiatal korában megtanult sólyomhangot utánozva, Sólyom a mutatott irányba repül száz métert és vissza. Sőt a vadászatban is segít. Megkeresi és körkörös röppályával jelzi a lehetséges prédát. Úgyis tudja, hogy egy ilyen zsákmány kiszárított húsa, hetekig kitart neki bőségesen. És finom falat. Akár Enilor számára is. Most is van nála meg egy pár darab. Mind e mellet Sólyom szabad madár. Nem kalickában alszik, nincs megkötve. Azt tesz amit akar. Gyakran elrepül, és nem is látni napokig, de sosem olyan messzire hogy gazdája füttyszavát meg ne hallja, amire persze azonnal megkeresi a hang forrását. Ez az a bizonyos ötszáz méter. Megsimogatja az állat feje, és nyaka találkozása körüli részt. Láthatóan élvezi a madár.*
-Jól laktál Sólyom?
*Kérdezi mosolyogva, és kedvesen. Elégedettséget lát rajta.*
-Ezt igennek veszem.
*Mondja és hátradől a széken. Maga is nekilát a hússzeleteknek. Sólyom nem érhet az ő ételéhez, és tartja is ehhez magát, inkább fejét forgatva nézelődik. Enirol követi példáját. De hamar megunja a látványt. Jóízűen folytatja étkét.*
~Messze van még az erdő?~
*Firtatja magában. Mestere csak azt mondta tartson ebbe az irányba, és ne térjen le az útról. Atheniorban szálljon meg a Pegazusban. Majd tovább. Ha tanulópénzt akar: Töltsön el egy hetet Erdőmélyén. Ha túléli, sokat tanul, és elérheti célját: a kalandot. Ezen rágódik, meg a húson, miközben eszik.*
~És mi lesz aztán? Persze azt azért meg is kell érni, nem igaz Sólyom?~