//Második szál//
*A főtéri beszélgetés után a nap már a horizont alá kezd bukni. A hőmérésékelt ennek okán rohamosan csökken és Q úgy érzi, hogy ideje lesz tovább lépnie. Habár a beszélgetés sok új és érdekes információval bővítette tudását, egyvalamit még mindig nem tudott meg. Hogy az a konkrét keresett és akart tudás milyen módon és lehetőségekkel kecsegtet számára. Ha el tudna menni az adott helyekre és ott segítséget kérni, talán változhat miden, de jelenleg erre nincs mód.
Az este elközelgett és a mélységi ezt örömmel konstatálja, mivel az éj sötéttel és a sötét pedig védelemmel jár az életében. Amúgy is jobban kedveli, ha az élet körülötte nem olyan aktív int nappal. Jobban szemmel tudja tartani az eseményeket és az abban résztvevőket. Emiatt örülhetne is, de most még sem ezt teszi. Mivel a télvíz napjai őt is megérintik és a hideg bizony akár a halálát is okozhatja, ha óvatlanul üldögél egy padon vagy a szegénynegyed egy sarkában húzza, meg magát ezért úgy határoz, hogy egy megfelelő helyet keres ahhoz, hogy ezt a napszakot átvészelje.
Sajnos azonban az igényei, amely leginkább egy magányos üreg vagy barlang lenne most itt a jelen körülmények között nem lehetségesek, mivel a város alapvetően nem szolgáltatja számára ezt a két lehetőséget. Egy másik az emberek vagy más az élet mellett szociálisan elkötelezett fajok számára megvalósított létesítményt keres a városban. Ez nem más, mint egy fogadó, vagy kocsma, amely elegendő ahhoz, hogy ne fagyjon halálra az utcán. Ha egy másik hónapban egy melegebb évszakban járnánk, ez az egész meg sem fordulna a fejében és inkább az utca egyik félreeső szegletében vészelné át az éjszakát, vagy akár erőt véve magán elindulna haza. De most más a minden. Rövid időn belül kell találnia valami melegedőt.
Az este és a hideg okán az emberek lassacskán otthonaikba térnek, vagy melegedőt keresnek, így az utcák kiürülnek. A sötételf, aki eddig sem rohant rögvest segítségért és nem kezdett el jajveszékelve másokhoz odarohanni, ha valami baj érte, most ha akarná, se tehetné ezt meg. Emiatt azonban csalódott, hiszen jobb lett volna, ha kivételesen útbaigazítást kér valakitől, de ezen, szándéka meghiúsult.
Már csak őrök mozognak az utcákon és egy egy fáklya bukkan csak fel a sarkokon. Q nem tehet mást, mint, hogy a régi taktikához folyamodik. Kihallgatja, mások mit beszélnek, és úgy próbál tájékozódni. Ez a módszer általában be szokott neki válni és a kapott információval élve sokszor sikerre vitte már az akcióit, amelyből volt, hogy már jelentős előnye származott. Itt most viszont az egyetlen haszna az élet lesz, vagyis ha a hidegtől megmenti az életét. Ezért odaoson két beszélgető városőrhöz, hogy kihallgassa. Szerencséjére, a több mint húsz perces eszmecsere, amely számtalan unalmas és érdektelen dolgot is tartalmazott, mégis meghozza gyümölcsét. Az őrök egy Pegazus nevű fogadóról beszélnek, amely a városban az egyik leginkább elfogadott és nagy hírnévnek örvendő kocsma. Ez már egy jó hír a sötételf számára. Tovább hallgatja a beszédet, amelyből körülbelül kiderül az is, hogy merre lehet ez a hely.
A mélységi, amikor elég információt gyűjtött rögvest elindul felkutatni a helyet és körülbelül egy óra kutakodás után meg is találja. Az épület igen impozáns és jócskán bővelkedik vendégekben. Ez annyira nem örvendetes Q számára, de szükség nagy úr, és muszáj belevágnia, ha nem akar megfagyni. Bátorságot vesz és bemegy az ajtón. A belső tér hatalmas és a számtalan asztalnál sok sok ember és más fajok keverve, vagy elszeparálva beszélgetnek. Q körbe néz és körül járja a helyet. Hamar rá jön, hogy ha nem keres egy társaságot, vagy egyedül időzne a pultnál komoly célpont lesz belőle. Ezért alaposan megfigyeli a társaságokat, amikkor egy félreeső asztalnál megpillant három fajtársat.* ~Ez lesz az.~ *Gondolja azonnal és kicsit figyeli őket a kocsma távolabbi zugából. Látja, hogy az egyik vélhetően egy nemes, míg a fiatal egy szegényebb esetleg egy szolgáló lehet, a harmadikról nem tudja eldönteni. De mit van, mit tenni alapon végül odamegy hozzájuk. Lehajtott fejjel és felfelé irányuló szemekkel alázatosan saját sziszegő hangján megszólítja a nemesnek tűnő sötételfet.*
- Üdvöszletem nagyúrak! *Szól a két idősebb és jobban öltözötthöz.* Örülök, hogy szaját népem ilyen kivállószágaival találkoszhatok, ilyen messze a hegyektől. A nevem Qu’yl! Eszetleg megengednék, hogy csatlakoszhassam önökhösz? Még új vagyok a városzban és jó újra a népem körében lenni. *Mosolyodik el és mondja sziszegő és hízelgő hangján első mondatait. Majd a nemesre, és a másikra tekint, hogy válaszukat fürkéssze.*