// Aravae Mithraniel //
*Természetesen a hölgyemény kedves visszautasítása egyáltalán nem éri érzékenyen a férfit, hiszen jól tudja, hogy hiába a csodálat, nem mindenki szeretné belevetni magát a mágia világába, inkább csak kívülről szemléli. Mordach ugyanakkor azt a fontos tényt elfelejtette közölni, hogy egyáltalán nem megy egy karcsapásra. Ő maga is rengeteg órát töltött tanulással, meditációval, s igazából rengeteg türelem kell hozzá, s nem mindenki képes kivárni a csodát. Olykor több hónapba is beletelhet, míg egy halovány sikert elkönyvelhet magának az ember..*
- Teljesen meg tudom érteni, ugyanakkor ha nem bánja, szívesen mutatnék még a jövőben pár érdekesebb dolgot. A lángok világába is kezdem belevetni magam, ami mondjuk jobban is illik a külsőmhöz! *kacag fel* Nem éppen illik rám ezen ezüstös derengés, inkább a forró lángnyelvek jutnak az emberek eszébe első pillantáskor..
*Idő közben felszólal az első nagyobb morgás, melyet elhaló, mély morajok követnek odakintről. Hamarosan pedig a tetőkön az esőcseppek halk kopogása is hallatszik, s mikor kinyitják az ajtót, akkor a szellő kellemes esőillatot hoz be. Mordach nagyot is szippant belőle, s szíve szerint kiállna az esőbe, ám mire megszáradna térdig lenyúló hajkoronája.. Még a reggelt is megérné!*
- Rám bármikor számíthat, ezt ne feledje soha. *bólint határozottan* Ha szüksége van rám, csak üzenjen a fogadóssal, vagy keressen a szemeim és a hajam alapján.. Hamar megtalálna, az biztos!
*Mondja lelkesen és biztatóan, hiszen ő sem szeretné, ha ez a kényes ügy rányomná bélyegét az estére, amiből eleve nincsen már sok. Inkább kellemesen töltik el a megmaradt időt a napból, s elég az effajta dolgokra a holnapi napon gondolni!*
- Hát, ez remek kérdés, őszintén nem étkezem e helyen túl sokat, de szerintem igen, jól megfűszerezik!
*Jegyzi meg röviden, miközben elkezd jobban falatozni, és hát egy férfi igazán hamar elfogyasztja az efféle étkeket, főleg, ha az éhség éppen nagy úr rajta! Természetesen persze nem siet illetlenül!*
- Pár küldetés erejéig csak üzengetés lenne, aztán igazából hamar összejönne a pénz egy kis házikóra ideiglenesen, aztán majd meglátjuk. Éppenséggel az erdőbe jobb lenne építeni magunknak.. Sokkal kellemesebb lenne a fák között a szállás, mint a városban - ha már a természetben végezzük el eleve a feladatokat.. No meg a nyugalom sem utolsó szempont, emellett az sem, hogy azért ne a nyilvánosság előtt legyen, mint például a fogadó. Ezek a tervek, és úgy néz ki, hogy a többieknek is teljesen megfelelnek. Egy hét múlva lesz egy találkozó egy barlangnál, aztán megbeszéljük a továbbiakat.. S igen, mondhatjuk, hogy én vagyok a feje, de nem szeretnék alá-fölé rendeltséget. Mindenki egyenrangú, nem lesz "főnök", csupán irányító, eligazító. Szerintem jó úton haladunk, az alapok már megvannak, szóval.. *ekkor enyhe csábító arccal, kérlelő szemekkel emeli fel fejét félig Aravae felé* Ha esetleg aludna egyet rá, s ha tetszene az ötlet, akkor szívesen látnám, Kegyed igazán hasznos tagja lenne a társaságnak.. S nem, nem kell most válaszolnia, pihenjen rá nyugodtan! Ami pedig még fontos, hogy ha esetleg elutasítaná, azt is teljesen meg fogom érteni! *nyújtja előre a kezét* Ez csupán egy lehetőség, hogy kiszakadjon az otthonából egy kicsit, s hogy önállóan járja a világot.
*Mosolyodik el, majd megrágja az utolsó falatot is, melyet egy pohár vízzel leöblít. Eléggé elbeszélték az időt már, alig van rajtuk kívül vendég a fogadóban, így miután Mordach visszaviszi a tányérokat, biccent egyet a hölgyemény felé.*
- Későre jár, azt javaslom, térjünk nyugovóra.. Az én szobám a folyosó legvégén található, ha esetleg szüksége van rám, nyugodtan csúsztasson be az ajtó alatt egy levelet.. Szerintem a holnapi napon fogunk még találkozni, persze, ha nem tűnik el szó nélkül! *ekkor odalép Aravaehoz, s egy lágy, búcsúcsókot hint kezére* Szép álmokat, Kedves..
*Azzal sarkon fordul, s egy búcsúpillantás után eltűnik a lépcsőknél.*