*A lendület, mellyel Jaredre dőlt, tovább repíti a férfi segítségével. A fogadó padlójára érkeznek lábai, melyek megnyugtatják. Az emelgetés közben ajkai egy pillanatra mosolyra húzódnak, de csak a leérkezésig. Utána csupán enyhén görbül felfelé szája széle.
Figyelmesen végighallgatja az embert, miközben megannyi gondolat és érzés halad át rajta. Persze, hogy érti mit mond, de nem tudja felfogni, hogyan lehet ennyi türelme Jednek. Véleménye szerint, merthogy tapasztalatról nem beszélhet, sokan már otthagyták volna a szobában, nemhogy lesegítsék a lépcsőn, mely eléggé időigényesnek bizonyult.*
- Értelek... Köszönöm, hogy mellettem vagy és hogy segítesz! *motyogja, mert száját még nem bírja kinyitni az előtte lévő ujj miatt. Az, mi kissé bosszantja, hamarosan el is tűnik ajkairól. Helyette rövid csókot észlel, melyet gyorsan viszonoz, még mielőtt Jared eltávolodik tőle.
A vörös loboncos malőrjét nem látja. Minden idegszála csak az őt ölelő férfire szegeződik. Nem tud betelni a látványával és ahogy sejti, soha nem is fog tudni. Mindig tapasztal valami újat, valami ismeretlent, amit vele kapcsolatban még nem ismert. Lehet, hogy ez a kapcsolat még igen friss, de úgy érzi ez az érzés a későbbiekben is fennmarad, merthogy nagyon reméli, hogy lesz ilyen.*
- Azt hiszem tényleg ideje lesz enni valamit! Nem akarom megkockáztatni, hogy éhen halj! *mondja. Egy pillanatra megszorítja az ember kezét, majd sétálni kezd. Egészen lassan, egyik lépést a másik után megtéve, haladnak. A lány mozgása már kissé ingatag. Szinte teljesen elszoktak a megerőltetéstől. Főleg, hogy előző nap is teljesen más szerepet játszottak a 'mozgásban'.*
- Azt hiszem egy rántotta már igazán jól esne... Te mit kérsz fogsz enni? *kérdi gyermeteg egyszerűséggel. Kicsit közelebb húzódik kedveséhez, hogy minél kisebb helyet foglaljanak. Most egyáltalán nem érez kibírhatatlan vonzódást a férfi iránt. Sikerült elterelnie gondolatait, melyben az is segített, hogy Jared mozdulatai és cselekedetei cseppet sem voltak kísértőek, vagy ellenállhatatlanul csábítóak. Egyszerű, hétköznapi, törődő mozdulatok voltak, melyek bár felkeltették benne a vágyat, nem oly mértékben, hogy azt fájdalmas legyen visszautasítania, vagy nagyon nehezen sikerüljön megtennie ezen lépést.*