//Második szál//
//Zara//
* Cale nem gondolkodik ilyeneken, hogy ki a jobb előadó, nem is igazán érdekli őt ez a kérdés, legalábbis most semmikpp sem. Nem is gondol bele, hogy miért ilyen őszinte, talán több van ebben most, mint az előző kis légyott hatása. Igen, Zara tényleg megfogott benne valamit, még a mélységi se érti igazán, hogy mit. Viszont most a nő kezd el beszélni, és a férfi figyelmesen hallgatja. Tekintetével követi amikor a levél felé bök, és látja a papíros sarkát, aztán hallgatja tovább a történetet. Ahogy a nő a végére ér, kérdőn felvonja a tekintetét. Nem teljesen érti, amiről a másik beszél. *
- Nem a nevedtől vagy az, aki, és nem is a neved határozza meg a múltad. Ez ilyen nemesi maszlag, amivel azt próbálják alátámasztani, hogy születési előjogaik vannak és hasonlók. * Csóválja meg a fejét. *
- Ha eldobod a neved, és újat választasz, ugyan az az elbűvölő szépség maradsz, aki most vagy. * Teszi hozzá bátorítóan. *
És amit tettél, aki voltál.. az mind te vagy. Nem egy név, hanem ez itt. * Bök a nő homlokára óvatosan, miközben mosolyog. * Ettől vagy te Zara, attól ami itt van. Az emlékeidet nem veheti el senki, a gondolataidat sem.
*Ahogy ezt mondja, közelebb húzódik, hogy óvatosan megcsókolja a nőt. Ez most nem egy erotikusnak szánt mozdulat, inkább nyugtató, bátorító. Ha nem húzódik el a lány, akkor a csók végeztével mélyen a szemébe néz.*
- Ne érdekeljen az, hogy mit hagytál a hátad mögött, és hogy kik hagytak téged hátra. Az érdekeljen, ami előtted van, ami rád vár.
~ Én érdekeljelek... ~
* A gondolatot szerencsére nem mondja ki hangosan, nem tudja, hogy a másik hogy reagálna rá. Viszont most elhúzódik, és elindul, hogy odavigye a boros üveget, miközben ezen rágódik. Ahogy visszaér, Zara felé nyújtja, és ismét a szemébe néz. *
- Én érdekeljelek. * Jelenti ki vigyorogva, mintha csak viccnek szánná. Talán úgy tűnhet, hogy ez a megszokott egoista hozzáállása a dolgokhoz, legalábbis ezt próbálja elhitetni magáról és erről a mondatról. *