//Chaterya Eliath figyelmébe//
- Igazán nincs mit, bármikor! Állok szolgálatára! - *hajt fejet.
A nőszemély korábbi reakcióján kezd el gondolkozni. Miért lehetett az az ijedt tekintet? Elvégre semmi rosszat nem csinált. Csupán megérintette vállait, ahogyan már többször is tette. Az lehetett a baj, hogy mindkét kezével tette? Nem, az nem lehetséges, hiszen miért lenne az más, mint mikor végigsimított a kisasszony selymes, puha bőrén? A közeli szemkontaktussal lett volna gond? Az sem valószínű, hisz' nemrégiben még a nő hajolt oda hozzá, s meredt szemeibe, okkersárga tekintetével. Azokkal a mélyreható íriszekkel, melyek olyan hatást keltettek a lovagban, mintha a legkisebb titkot is ki tudnák olvasni szíve mélyéről. Ez valahol zavaró lehet, de nem neki. Ő nyíltan felvállal mindent, amennyiben kérdést intéznek neki róla. Nem tart semmit titokszámba, kivéve azt, mit neki mondanak titokként megőrzésre. Azokat becsben tartja, legalább tíz lakat alatt tartva, kőfalakkal és vasajtókkal körbezárva. Mellé még húsz, jól képzett őrt is állított, saját emlékeiből gyúrva. Emlékekből, melyek saját okulását, tanulással töltött éveit, képességeinek forrását birtokolják.*
- Ami engem illet, én meg szinte csak a szökőkutat ismerem a fogadón kívül, de mi van akkor? Valamikor fel kell térképezni nem? Vagyis... azt már más megtette, nekünk csak el kell mennünk rajta.
*A térképet kezébe veszi és gondosan méregeti. Másra azonban nem jut, csak arra, hogy a papiros nagyjából negyven centiméter széles és harminc magas lehet. Bár ez is csak szemmértékre, tehát lehet néhány centi eltérés a vél értékek között. Na meg arra is fényt derít, hogy sok vonal van rajta, a széle már kicsit rongyos a sok használattól. Vagy a kevés, de durva használattól, ki melyiket tartja valósnak. Aztán megfordítja, hátha úgy többet lát rajta, de csak annyi változik, hogy a furcsa labirintus bejáratai áthelyeződnek, s a járatok másfelé mutatnak.*
- Hm... talán ha letenném a földre... Szabad? - *kérdi Chateryat, engedélyre várva.
Amennyiben megkapja az engedélyt, felkel, a térképet leteszi a földre, majd néhányszor végigsétál rajta elmélkedve.*
- Hm... Így sem jobb. De legalább nem buktam fel benne, már ez is valami! - *örvendezik részleges sikerének* - Nincs más hátra, magunknak kell elménkbe vésni saját térképünket! - *jut döntésre, összecsapva tenyereit.*