//Ayen és Louis figyelmébe//
*Talán feltűnő volt, miként felé nézett a nő, talán csak ő tűnik a férfi számára a leginkább vonzónak. Hiába, de ha egy nő egy másikkal enyeleg, ott férfinek dolga már nem lehet. Bár rebesgetik a hencegők, mikor alkoholtól pirospozsgás arcukon vigyor terül szét, mesélik, miként fűztek meg egyszerre kettő, ha nem több nőt, miként melegítsék egy estére ágyát. A nagyja a meséknek hazugság, vagy a túlzó ferdítések iskolapéldája. De Arzurel inkább marad a feléledt vágy levezetéséhez legkézenfekvőbb megoldásnál. Keresi a nőt, kiben vágya nyugalmat lelhet, s kit nem közelített még férfi a jelen e pillanatában.*
- Arzurel Dalhyshar, szolgálatára.
*A felé nyúló kezet markába vonja, simogatón ölelve körbe, s kissé meghajolván, apró csókot lehel rá. Ezen üdvözléssel végezvén, helyét elfoglalja a kijelölt széknél, s kezdene már bájcsevejbe, hogy minél közelebbinek érezhesse a kellemes hangú, s vonzó pillantású nőt, mikor is megjelenik egy másik férfiú, ki szoknyát visel. Hát, meglepő és váratlan a fordulat, alsó ruházata homlokegyenest eltér fejének kinézetétől, hiszen legyen férfi, vagy női a szoknya, külső szemlélő számára különbség csak hosszas pillanatok meredt bámulása árán lelhető meg.
S amint a másik bemutatkozik, kezét megragadja, elfhez képest erős szorításban részesíti, s mint mondaná saját nevét, a kedves hölgyemény, ki lángok közt üldögél finom ívű lábainak keresztjén túl, megelőzi kiléte felfedésében.*
- Inkább maradok a nadrágnál, a szoknyát meghagyom a nőknek, s mint látom, némely zenésznek.
*Gúnyorros mosolya mögött látható, hogy inkább ismerkedő, barátkozó csipkelődés ez, mintsem valódi haraggerjesztő szópárbaj nyitánya. Ám mielőtt haladna tovább a történetük szálának gabalyodása, kezével int, magasra emelve sötét ujjal fedett karját, miből csupán kézfeje sápadt bőre világosodik meg, hogy mihamarabb odahívhasson egy felszolgálót, ki rendelésüket felveszi, hiszen már hárman vannak, jobb lesz mihamarabb a dolgok közepébe vágni. Az újonnan érkezett konkurencia igencsak meghozta az étvágyát, s nem igazán lenne öröme abban, ha osztozni kéne a figyelmét óhatatlanul is felkeltő falatban, kinek láthatóan kedvére van, hogy ketten is figyelméért fognak versengeni. Bizonyos, hogy a bárd uraság hasonlóan vélekedik, s jobb szeretné egymaga élvezni a szépséges nő társaságát.*