//Arten, Dennon//
*Elmondta a beszédét, és csak vár. Legutóbb, amikor sokakhoz intézett beszédet, nos, csúnyán felsült a tömeg előtt – bár mint utólag kiderült, nem önnön hibájából. De utólag is tudta, hogy mindennek ellenére, az adott körülmények között megérte megpróbálni legalább. Ettől függetlenül (vagy talán pont emiatt) jól esik neki Arten támogató gesztusa. A lovag feltételeit pedig mosolyogva hallgatja végig, a végén pedig felnevet.*
- Hát, így már lesz alkalmad megvédeni elégszer a hátsómat gonosz banditáktól, cserébe a masszázsért!
*Ugratja a lovagot, ahogy egyébként már nem először teszi e rövid idő alatt. Dennon pedig már az indulást emlegeti, ám a lovag leinti.*
- Tudod, arra gondoltam, hogy akár körülnézhetnénk itt is valami munkáért. Aztán azok ahova küldenek, oda megyünk mi is. Na meg, ha már itt vagyunk, szétnézhetnénk ezen a nyári ünnepségen. Három napja érkeztem, és kíváncsi lennék arra is, ha már itt vagyok.
*Teszi még hozzá a dologhoz. Emellett pedig, az unikornis esete több figyelmet, és hitelt szerez magának, mint amennyire számított volna.*
Igen, az az. *Válaszolja Dennonnak.* Nos, ennek voltak ilyen szárnycsonkjai is, a szárnyas ló pedig a Pegazus, és így aminek mindkettő van, az legföljebb Pega-kornis, vagy Uni-sus lehet. Viszont le volt vágva neki, így lényegében... *Észbe kap, hogy megint fölöslegesen fecseg lényegtelen dolgokról:*
- Szóval, igen, egy unikornis. Nos, meg a koboldserege. Meg néhány elvetemült falusi. Meg egy nagy buborék, amiből nincs kijárás. Izé... *Rendezi sorba egy pillanatra a gondolatait, hogy hol is kezdje.*
- Valahol ott lehetett egy hirdetés, *Mutat egy pontra a fogadó falán.* hogy keresnek embereket a megölésére. Aztán kiderült, hogy csapda volt, és áldozatnak kellettünk az ő frissen talált egyszarvú istenükhöz. Beküldtek az erdőbe, onnan viszont nem tudtunk kijutni a buborék miatt. *Ekkor szünetet tart, mert egyrészről úgy gondolja, hogy Arten vállát rendesen átforgatta már, másrészről pedig ezzel meg is volt a napi kéztorna. Ezért visszaül a helyére, ahol még mindig a két bor várja, fogyaszt az egyikből, s csak aztán folytatja.*
- Azután kiderült, hogy az egyszarvú embereket változtat kis szőrös goblinokká, és sereget épít belőlük. Nem mindenkire hatott ugyan ez a varázs, de három csapattársam közül ketten félig átváltoztak. Végülis nem minden falusi volt unikornista, és a falu papja rálelt az okokra, és a megoldásra. Az ő instrukciójával végül le tudtuk győzni az unikornist. Ja, és mindenki visszaváltozott.
*Úgy gondolja, nagyjából összefoglalta, s bár valószínű felmerül, mint kérdés, azt nem szívesen meséli el, hogy az így felszabadult kalandorok, és falusiak a szektásokat mind lemészárolták, vagy még rosszabb. Aztán meg észbe kap, hogy nem ez volt ám a leglelkesítőbb történet két embernek, akit most akar beszervezni kalandorkodásra:*
- Persze, mint mondtam, ez rendhagyó eset...
*Ismét feszültséget érez amiatt, hogy lehet most mindent elrontott, így csak eltűnik a pohár mögött, amibe korábban beleivott, és két másodperccel tovább marad ott, mint ahogy a bor elfogy belőle. Utána pedig átmenet nélkül lát neki a másik bornak, bár ennek még nem húzza le az egészét.*
- Ő, akkor majd még szétnézünk ma az ünnepségen?