- Hölgyem... Tudom én jól, hogy arcom nem a 'szép' kategóriába tartozik, meg is sértene, ha ezzel illetne! Eleve egy világát elvesztő szem amúgy sem mondható túl bizalomgerjesztőnek...
*Válaszol vissza frappánsan, ám szavai kivételesen az igazságot mutatják. Sem arcán a vonások, sem teste - a tetoválásokkal tarkított - nem tartozik a szépek közé. Inkább mondhatni csábosnak és vonzónak, karakteresnek és határozottnak, mogorvának és gonosznak. Bármily' hihetetlen, az évek gyötrelmei, s a sok negatív tapasztalat, élmény kiül a vonásokra is, erre a Lord az élő példa.*
- Kicsit sántít a történet, de vegyük úgy, hogy hiszek magának...
*Kacsint rá vak szemével, miközben hosszú körmeivel zongorázni kezd az asztal szélén.*
- Hát, be kell valljam, csábításban igen gyakorlottnak tűnik. Na, jól van, vegyük úgy, hogy az iménti történetét is elhiszem.
"Vagy mégsem, de hát, ő nő... ravasz..." *Dertog kicsit furcsának találja, hogy a vörös hajú unatkozásra is képes, hisz nem tűnik olyannak, aki nem szerezne magának pár pillanaton belül társaságot. Mutatja is rögtön, hogy a háttérben pár mámorba eső egyed nagyon kezdi figyelgetni - átlagos helyzetbe, ha a helyébe lenne egy másik férfi, biztosan elméjében megfordulna a féltékenység jele, ám a Lord ahhoz túlságosan kihűlt már érzelmileg, hogy bármi hasonló is felmerüljön benne.*
- Hát, valóban nem vagyok egy hétköznapi típus... Ahogy maga sem...
*Hangjában immáron nem az alattomosság tükröződik vissza, inkább a nyugodtság. A pohárintésre csak bólint egyet, majd megkezdi a kis játszadozás után a normál beszélgetést.*
- Csak nem itt szállt meg? Milyen árban mozognak eme városban a szobák?
*Próbálja úgy feltűntetni, mintha pénzének mennyisége nem szökellne az egekbe.*