*A következő szavakra nem mond semmit, csak széttárja kezeit, s ajkába harap, hiszen itt egy újabb ha , amivel ő nemigen tud megbirkózni. Végül csak elmosolyodik.*
- Az én szemszögemből szinte mindegy, hogy hová bújnak a gyökerek, meg gumók, föld alá vagy föld fölé, pedig azokkal is bőven beérném. *Mondja olyan hangsúllyal, mintha csak az időjárásról beszélne. Hiszen megszokta már, hogy feltétlen jut mindig ételhez, azt meg hogy jól bírja a koplalást, már mondta...*
- Az dicséretes.* Fűzi hozzá még az egyensúly kérdésére.* - Azt hiszem, a természetnek ilyen téren tőlem nem kell tartania, még tüzet is csak csínján rakok, ha magam vagyok * Elvégre az is egy olyan jelenség, amit nem árt szemmel tartani.*
- Akkor ezt azt hiszem, ebben hasonlítanak a lovagok, és a szerzetesek. Ha tehetem én is szívesen segítek bárkinek, már ha tudok és nem azét, hogy cserébe bármit is kérjek *Fűzi a dologhoz, s szavai komolyságát az is alátámasztja, hogy vonásai is komolyabbak, s egészen a borosta dolgáig.*
- A borosta vicces érzés, volt már hozzá szerencsém. * Mondja egy olyan széles mosollyal, hogy még gyöngy fehér fogsora is kivillan.* - Akkor azt is hozzád képzelem.* Szépen lassan egyre többet tud meg a másik külsejéről is. Persze ennek is lenne sokkal gyorsabb és egyszerűbb módja, de nem akar tolakodó lenni. Közben inkább Graukra ruházza a tealeveleket, és egyéb növényi alkatrészeket, hiszen ez így sokkal viccesebb, mintha sima őrlemény lenne, na meg, az arányokkal is könnyebb játszani.*
- Köszönöm, így biztos nem égetem meg magam, a kannával sem. Bár, már erre is megvan a remek módszerem, mint sok minden másra is.* Mondja nem titkolt egészséges büszkeséggel.* - Persze ez így sokkal egyszerűbb.* Biccent egy hálás arckifejezéssel.*
- Ó nem, a leves egészen más! Egyszer örömmel megkóstolnám a tiéd is, nagyon szeretem a leveseket. *Magyarázza, bár gondolkodóba ejti, hogy mégis milyen leves nem alkalmas evésre, mégis türelemmel vár, míg az ork ismét rendel, s közben a készülő tea illatát élvezi.*
- Már elnézést, de van evésre alkalmatlan leve is?* Ezt muszáj megkérdeznie.*
- Á, biztos nem lehetetlen, állítólag írni is tűrhetően írok grafittal, bár tény, nem én vagyok a rend első kódexmásolója. * Csendül fel gyöngyöző kacaja, ahogy az írásórák gyötrelmeire, és örömeire gondol, ám ez is csak megerősítette abban, hogy amit igazán akar, azt meg tudja tanulni. *
- Szóval, azt hiszem nekem is csak egy különleges hátas kellene, mint neked. * Vázolja somolyogva az újabb hasonlóságot, elvégre, mindketten csak halandó lelkek, hasonló igényekkel, még ha ebben-abban különböznek is.*
- Raguleves? Látod, mondtam, hogy szeretem! *Derül jót a dolgok alakulásán.* - Azt hiszem nem is válogatok tovább. Bár a felolvasás hosszabb itt tartózkodás esetén praktikus lenne sok mindent megjegyzek hallás után.* Magyarázza.* - De azt hiszem, ez még ráér. *Legyint.*
- Mit is mondtál? Mi a leves ára? * Veszi ismét kezébe pénzes szütyőjét.*