/A 'Locknar, az idomár' kaland résztvevőinek//
*A pár pillanatra kis megnyugvást mutató férfi arca hirtelen újra zavartságot tükröz. Látván a jelentkezők reakcióját, és hallva kérdéseiket, folytatja mondandóját.* Nos, talán mégsem kell mindent megölniük... Például, ott vannak a Dukakik. Velük egyből az első szinten fognak találkozni... Kezesek és segítőkészek mind... Többnyire házimunkákra lehet őket fogni, pár csillogó tárgyért vagy friss gyümölcsért bármit megtesznek. Alig lehetnek két lábnál magasabbak...* Kezét úgy hatvan centiméter magasra emeli az asztaltól.* Persze, ahogy ismerem a kis tolvaj fajtájukat, már mind elszöktek... Megtehetik, hiszen nagyon okosak.* Próbálja leírni a lények tulajdonságait.* Meglepően kedvesek az emberekkel szemben, de néha rájuk jön a bolond óra, ha olyan dolgok tesznek amivel megsértik a területüket... Csak ne érjenek a lim-lomjaikhoz, és minden rendben lesz.* Hessegeti el az esetleges támadás ötletét, majd újra végigpásztázza a jelenlévőket.*
Viszont... Amilyen kezesek azok a kis emberszabásúak, olyan veszélyesek azok a...* Kissé elfintorodik, majd újra megszólal.* patkányok. Nem igazán tudom, hogy ti hogyan nevezitek ezeket a kártevőket, de őszintén, szerintem jobban járunk ha csak patkányoknak hívjuk őket. Azok már jóval magasabbak, több mint négy, négy és fél láb magasak is lehetnek... Büdösek, harapnak és nagyon agresszívak. Nem tudom, hogy mondhatok-e ilyet, de az összes betanított állat közül, ezeket utálom a legjobban, de a megrendelők nagy örömmel rendelik őket... Hogy is mondjam... 'Különböző' célokra.* Fejezi ki magát végül. Abban a bizonyos 'különböző' szóban próbál minden rosszat összesűríteni, kezdve a járványok terjesztésétől, egészen a gyilkosságig.* Ha még lejjebb sikerül jutnotok, már meglehetősen kivételes lényekkel találkozhattok.
A patkányok őrzése képen kénytelen voltam két hiúzt a pincébe szoktatni... Hellá-t és Lorg-ot. Veszélyes állatok, de ha ezt magatokkal viszitek, talán megtűrnek maguk mellet.* Mondja, és kivesz táskájából egy kendőt.* Ez a rongy őrzi a szagomat, biztos megismerik... Mármint, remélhetőleg...* Teszi hozzá halkan, majd megköszörüli a torkát.* És, most jön a problémás rész... * Pár pillanatra elhallgat, és suttogva szólal meg.* Korpigén...* Ejti ki lassan a szót.* Egy kisebb példány, de semmi különleges.* Legyint a levegőbe, ám mikor végignéz az asztaltársaság felszerelésén, és valószínűsíthető tapasztaltságán, folytatja.* Jól sejtem, hogy még nem hallottak róla? Nem meglepő... Csak páran ismerik ezen a tájon... Figyeljenek csak.* Mondja, és feláll.*
- Fogadós uram, vigyázzon, egy Korpigén van maga mögött!* Kiállt eltorzított hangon a férfi felé, aki egy lenéző pillantást vet csak válaszul Locknar-nak. Az idomár vissza ül helyére, és folytatja.* Látják? Már rég cafatokban lenne...* Legyint, majd kijavítja magát.* Pe-persze ez veletek nem fog megtörténni!* Vigasztalja az asztal társaságot.* Mindent elmondok arról az egyedről, képesek lesznek megölni...* Kissé elgondolkozik, majd egy papírlapot húz elő, melyen egy érdekes állat képe látható.* Hát, nem vagyok művész, de a fontosabb dolgokat ezen is megtudom mutatni...* Mutató újját végig húzza a rajzon, és elkezdi az 'oktatást'.* Nos, a korpigén nagyjából akkor mint egy ember... Pont akkora mint maga!* Mutat Mortas-ra, majd folytatja.* Hosszú karmai mind a mellső, illetve hátsó lábain is megtalálhatók, de nem ez a legveszélyesebb dolog a fenevadon... Hanem a szarvai.* Mutat újra a rajzra.* A korpigén nagyon buta, ám gyors és erős. Egy dolgot jegyezzetek meg... Ha egyszer elkezd felétek rohanni, térjetik ki előle. Amint megáll, a nyakát támadjátok.* Bök újra a képre, most a furcsa lény vastag nyakára mutatva.* És, amint meghalt a korpigén, vagy teszem azt, képesek vagytok lefegyverezni *Kissé elneveti magát ennél a mondatnál.* Akkor a feladatotok véget ért... Mert akkor már nem maradt semmi, csak az ajtó...* Mondja, de már szinte csak maga elé leheli a szavakat.*
Ha szükségetek van az ostromra, nyugodtan elvihetitek. Én már úgysem tudom használni... Ennyit tudok felidézni, bár, sosem lehet egy vénember elméjében bízni, nem igaz?* Kérdezi furfangosan, de arca újra riadtra vált.*A házhoz nem lesz nehéz eljutni, ha itt végignéztek a főtéren, láthatjátok is a házam tetejét... Ott!* Mutat az ablakon kipillantva, egy csúcsos, meglepően jó állapotú ház tetejére bökve. Ha esetleg van még kérdésetek, nyugodtan tegyétek fel...