//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
*Sajnálja Nerilillel való játszadozása ily véget ért. Elszórakozott volna még a nő testén kíváncsian arra, hogy mégis meddig képes elmenni. De legalább most már tudja – ha emlékezni nem is fog rá – hogy miként vehető rá egy hancúrra.
Teljesen kiüti magát, s csak kezeivel int a Rumlopó felé, hogy jól beszél, jól mondja a helyet. Neki már nincs erre ideje. Vöröskére dől.
S ahogy elkezd ébredezni, látja, hogy a Rumlopó még mindig serényen tesz vesz körülöttük. Az asztal közelében van. Sandán néz rá, s szemeit is összehunyorítja. Koordinációja még nem a régi, sőt, látása sem. Ajkai bizseregnek még feje szédül. Már nem lát sokat, csak egyet mindenből. Érzi, hogy ebből még nagy bajok lesznek.*
- Héj, te ott! *Emeli fel kezét, s mutat a lányra, közben dűlöngél ültében is.
Nem tudja mit akart neki, így csak mutatóujját emeli fel. Mintha valamit elkezdtek volna. Halványan rémlik neki egy kép. Szemöldökeit összeráncolja, de végül megvonja a vállát. Néha-néha az ajtó felé tekint. Sikerült eljönnie a barlangból anélkül, hogy Démon meglátta volna. Biztos benne, hogy a férfi meg fogja torolni a tettét. De így jár az, aki ilyen sokáig hagyják, hogy ne igyák.
Időközben ébredezik Vöröske is.*
- Kit szúrsz te, te… Te ki is vagy? *Néz rá, s nehezen illeszkednek össze a képek.* - Jah igen. Szóval… Mi van? *Hivatalosan sem ért semmit. Négykézlábra állva kering az asztalon. Ez egy biztos pont neki, onnan lemászni fél. Megnézi ruháit, melyek az asztalon s annak környékén leleddzenek. Ajkaira vigyor ül ki. Már emlékszik!*
- Adjatok még inni!
*Kiáltja fel, de nem azt kapja, amire számít. Egy kancsót kap Dynti, s csillogó szemekkel indul meg. De hamar megkapja ő is. A hajára. Víz pereg végig arcán, majd pedig fedetlen testén. Lábait az asztalon keresztbeteszi, s térdein nyugtatgatja kezeit. Szemöldöke meg megrándul Rumlopó tettétől, de haragjából az úgyszintén ittas Dynti dönti ki.*
- El hát! Gi…Gig…Gigee….. *Ismétli a lány szavait, ahogy elmondta.*
- S mondd csak! Milyen a kígyója? *Kacag fel harsányan, de ekkor kúszik szemébe az újabb látvány. Magát sem értve, de féltékenységre lobban. Eddig ő volt az, ki kényeztette a másikat. Mennyit aludt? Mi történt addig? Bárhogy is van az asztal széléhez kúszik, pontosan Nerilil mögé. Ahogy az csüng a másikon, kezeivel átkarolja, annak nyakát s hátrább húzza. Nem adja a Szöszinek, ő már az övé. Nyávogós hangon szólal meg.*
- De Neriii… Nem ezt ígérted!
*De jelenetük tényleg nem tart sokáig, hiszen a lány is menekül, mégpedig hozzájuk. Kapva kap az alkalmon. Amikor az a közelébe ér elkapja a csuklóját, majd derekát is. Könnyedén próbálja a hátára fordítani a félelfet, s az asztalra fektetni. Noha ez a képzelet, a valóság ettől eltérhet. De Ha mégis meg tudja csinálni, akkor a lány felé magasodik, vigyorogva. Csak annyi ideig egyenesedik fel, amíg Hópihe felé tekint.*
- Hópehely! Elkéstél! Lemaradtál a buliról!
*Szólal meg, nyújtott hangon, néhol artikulálatlanul beszél. Végül visszafordul szerzeményéhez, s felé fordul. Könnyed mozdulattal húzza fel annak felsőjét, s tapasztja száját annak hasához. De gyorsan megunja, hiszen van élvezetesebb csókolni való is. Az arca fölé hajol, s inkább a másik mézédesnek tűnő ajkait támadja meg.*