//Második szál//
//Csatahajó//
*Egészen bűntudata lesz amiatt, hogy valóban kevesebb időt szakít kedvesére, nem úgy, mint eleinte. De sajnos céljait nem szeretné teljesen sutba dobni, hiszen azok sem hanyagolhatóak el, akkor sem, ha teljesen oda van az ő helyes bárdjáért.*
- Milyen szerencse, hogy ilyen elnéző vagy velem.
*Bújik kedvese karjaiba, és lábujjhegyre állva nyújtózkodik annak ajkaiért, hogy csókot lophasson tőle.*
- De kárpótollak majd az elfelejtett napokért. Akár javaslatokat is tehetsz, meglátom még, hogy mennyire vagyok nyitott rájuk.
*A lánggyújtás a kandallóban ötlete tetszik neki, határozottan kényelmes az idilli kis kép, ami megjelenik lelki szemei előtt. Már csak egy kandalló lenne szükséges hozzá, meg esetleg egy medvebőr elé, amin meztelenkedhetnének szívszerelmével.*
- Mmm. Gyertyákat már tudok gyújtogatni így, szóval ha romantikus vacsorára vágynál, akkor készülj fel, hogy ezzel lehengerellek.
*Büszkén felszegve fejét vigyorog Nozarinra, sőt, még rá is kacsint, mindezt olyan cinkos módon téve, hogy egyúttal utaljon is arra, hogy Nozarinnak meg kell majd lepődnie, és le kell nyűgöződnie.*
- Az én uram a legjobb, ez sosem volt kétség.
*Még akkor is, ha rengeteget túloz, és füllent, azért, hogy jobb fényben tüntesse fel magát, és szórakozzon azon, hogy Karheiát milyen könnyen tudja ilyen módon befolyásolni. Persze csak azt lehet, aki hagyja magát, és Karheia örömmel enged a makacsságból, ha helyes szerelméről van szó.*
- Ó, ez finom. Kérek még!
*Nyújtogatja követelőzően nyakát, hogy kényeztető csók zivatarból kapjon még egy pár puszi esőt oda.*
- Milyen kedves tőled, hogy figyelsz az egészségemre.
*Kedvesen megcirógatja Nozarin arcát, és elidőzik a vonzó arc részleteinek tanulmányozásában. Látszólag még ennyi idő alatt sem unta meg, és ugyanolyan szenvedéllyel, és szeretettel vizsgálgatja a már ismerős vonásokat.*
- Tudok, bár nem sokat. Még a tizedét sem értem el annak, amit szeretnék.
*Lemondóan felsóhajt. Nem nevezné türelmetlennek magát, ez azért mégis zavarja kicsit.*
- Gyorsan tanulok, de még bőven van mit. De már például ételt is tudok varázsolni.
*Büszkén, és kicsit gyermekien lelkes módon felragyog az arca, ahogy közelebb hajol, hogy ezt elújságolja.*
- Majd megmutatom legközelebb. Szerintem fantasztikus, el leszel ájulva tőle.
*Ellenben nem egy fogadóban fogja ezt megtenni, mert még a végén rossz szemmel nézik azt, hogy nem az itt vásárolt ételt fogyasztanák. Meg talán egy méretes főzőcskéző farkas sem lenne szó nélkül hagyva.*
- Hüm, lehet igazad van.
*Fordul körbe tovább hümmögve. Ez esetben valóban nincs több ötlete, így kénytelenek lesznek lassan elengedni a fogadás témáját, ami inkább csak arra szolgált, hogy Karheia is tudjon kicsit csipkelődni.*
- A tharg férfiak inkább fejszéket dobálnak, de igen, mondhatni részben ez inspirált.
*Karheia pedig egyre huncutabb Nozarinja mellett, ezt pedig nem is kívánja már úgy elnyomni, mint a kezdetek kezdetén, így rögvest el is képzeli Nozarin félmeztelenül, verejtékező felsőtesttel a napon, miközben rönköket emelget. Szívverése fel is gyorsul ettől a víziótól, meg arca is kipirosodik tőle, az őt elárasztó melegségről nem is szólva.*
- Hüm?
*Ocsudik fel hirtelen merengéséből, és akár szólhattak is hozzá, bizonyosan nem értett belőle semmit. Tekintete el is kalandozik bárdja felsőtestén, csak most kicsit több ruha fedi, mint ábrándjaiban.*