//Kharasshi, Rilkäline//
*Kharasshi kezére vezeti ujjait, s ott is tartja, arcához fogva. Aztán álla felé vezeti, s bele is fordítja fejét, hogy a tenyérbe csókot hintsen. A válasz, maga a csók.*
- A fürdőkre *emeli poharát koccintásra.
Legurítja a pálinkát, ami melengető ugyan, de egyben maró is, fintorog mellé egy kicsit, még szeme is könnybe lábad. Közel nem olyan édes, mint amit a hímtől kapott a tél elején. A kiérkező étel viszont éppen olyan finom, mint ahogyan régről emlékezett rá. Ha tudná, milyen fájó gondolatok legyintik Kharasshit, biztos, hogy maradni sem akarna. Inkább ülne Kacérra és zötyögne egész éjjel a béke szigetéig. A kis kunyhóig, ahol nincs helye fájó vagy régmúlt gondolatoknak, hozott bajnak, csak a kettejük által megteremtett légkörnek. Ha tudná, egy perccel sem maradna tovább.
Nekilát a levesnek, és éppen az első falaton van túl, amikor hangzik a kérdés. Szeme mosolyog, mielőtt lenyelné a falatot, hogy szóra nyissa száját, ám a csípés betalál s szikrát csal elő.*
- Máris? Azt hittem fürdőbe viszel előtte, de legalábbis felmegyünk a szobánkba. *Durcásra hajló ajkak és szavak, miközben bal kezét a hím combjára simítja az asztal alatt.* De a kettő együtt nem megy. El kellene döntened, meséljek vagy szórakoztassalak. *Ajkai továbbra is durcásan állnak, de pillantása ártatlan, ahogy ujjai feljebb araszolnak a bőr nadrágon.* Mit szól majd a többi vendég? *duruzsolja. Aztán gonoszkás mosoly lép a durcás helyébe. A nősténység teljes tudatában leledzett, bujasággal kevert elegy. A mozdulat abbamarad, s a kecses kacsó visszahúzódik, a kísértés emlékét hagyva maga mögött csupán.*
- Nem hoznám őket zavarba, inkább mesélek. *S míg bal keze a hím térdén állapodik meg, másik kezével kenyérdarabot tép. Szájába löki a falatot, de a kacér kékek továbbra is a fakó íriszein pihennek.*
- A szigeteket szívesen megnézném. Arra még sosem jártam. Mindegyiket egyesével. Talán az egyiken, tudnál nekem lenge ruhát venni, ékkövekkel díszített aprócska felsőrésszel. Ékszereket, csillogó tiarával, bokalánccal *mosolyodik újra, ahogy lassacskán, tőle távol álló ékszerhadat sorol. A tiara már a túlzások netovábbja. Az ékköves felsőrész alatt pedig még az is lehet, hogy összerogyna. Az pedig még valószínűbb, hogy fel sem venné. Mosolya pedig ennek a képtelen listának szól.* De tudod mit? Csak egy bokaláncot szeretnék, nagy jó uram, ha legközelebb vásárolni akarsz nekem valamit.
*A felállított kívánság egyetlen apró csecsebecse. Az is csak a véletlen szülte szóáradatban, kósza vágyálom. Nem, mint ha nélküle nem lett volna meg eddig, és nem lenne meg ezután. Kharasshi bőven jóllakik, míg Käli egy újabb irányba tereli az utazással kapcsolatos álmainak vonalát. *
- Egyetlen apróság van, ami nem régen jutott a fülembe, az egyik tanyán. Bár, talán bolond volt az a lány is, aki mesélte *ajkát harapva hallgat el egy másodpercre. Eszébe jut egy bolond öregember, aki egy évvel ezelőtt riogatta a határban. Furcsa, hogy évente legalább egy képtelen történetet hall, még úgy is, hogy legutóbbi alkalommal nem volt mozgásban. Aztán folytatja is a gondolatot.*
- Egész erdőről mesélt, ami megállapodott derengő fákkal van tele. El tudod ezt hinni? Ahol timorenek rajokba verődve, hullámozva lovagolják meg a szelet. Ahol az éjszakai csillagok fénye, eltörpül a kis szárnyasok mellett. *Szeme ugyan Kharasshin, de tekintete és elméje, valahol nagyon messze jár, benne az álomvilágban, szinte látja a csillámló kis szárnyasokat.* Ha alkalmam volna, minden szigetet bejárnék, hogy tudjam, valóban létezik a csodaerdő, vagy csak humbug.
*Pillogva tér vissza a jelenbe.*
- Veled szeretném felfedezni, ha valóban létezik. És neked van olyan, amit szívesen megnéznél? Vagy megtennél, ha lehetne?
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.30 15:12:12