*Szavai után kissé félve kedvese válaszától, felpillant, méregzöld íriszeit a férfi tekintetére vezetve. Látja, amint a félvér arcára széles vigyor szökik fel, ennek hatására ő is elmosolyodik. Örül, mert szíve már tudja a férfi válaszát, bár ennek ellenére még mindig várja, hogy a férfi szavakba öntse azt. Asto szavaiban, tekintetében észreveszi a kételkedést, ami nem meglepő. Ő maga sem tudja elhinni, hogy mind ezek után a férfi számára mégis fontos, és képes mosolyt csalni arcára. A nő szemei felragyognak hallva szerelme válaszát. A következő pillanatban már a nyakába is ugrik, karjait szorosan a férfire fonva. Hozzásimul ahogyan csak tud, hogy semmi se tudja elválasztani tőle. Arcát kis időre a férfi nyakához temeti, beszívva mámorító illatát.*
- Mindennél jobban szeretném.. *suttogja, elveszve a férfi szemeiben. Szíve dübörög, de nem az aggodalomtól, vagy a fájdalomtól hanem az örömtől, amiért a férfi még szeretne vele lenni, feleségül tudná venni, és leélni vele az életét. Ez a gondolat szinte meseszerűnek tűnik a még nem is olyan rég történtekkel szemben. De erre már gondolni sem akar. Elhessegeti ezeket a gondolatokat, majd lágy csókot nyom a férfi ajkaira, megerősítve az imént kimondott szavait.
Gondolatai visszavándorolnak a férfi pár perccel ez előtt elhangzott kérdésére. Kis idő múlva tudatosodik benne, mi volt ez a kérdés, mégis visszakérdez, mintha megerősítést várna.*
- Hogy hová menjünk? Innen el.. Már elég cirkuszt csináltunk, tökéletesek voltunk mai látványosságnak. *mosolyogja. Csak úgy, mint mióta megismerte Astot folyton. Hangjába visszatér az élet, a dallamosság. Karjai még mindig a férfi nyakában vannak, egyik keze annak fehér fürtjeivel játszadozik. Teste jórészt még mindig kedveséhez simul, csak épp annyira távolodik el tőle, hogy szemébe nézhessen.* Menjünk a barakkba, verjünk szét pár dolgot.. ha van kedved. Lehet nekem sem ártana.. Az edzés is hiányozna, emellett ha meglátnám azt a némbert lehet hogy rosszul jönne ki a dologból. Lehet hogy néhány bábu helyett inkább rajta vezetném le a felesleges energiámat.. *neveti.* Azután talán haza is látogathatnánk. Már egy ideje eltart a helyreállítás, talán be is fejeződött, nem értem, miért nem üzentek még. Bevallom, ez kissé aggaszt is. *Szavain ő maga is elmereng. Melegséggel tölti el szívét, mikor a Del házat otthonának nevezi. Haza látogatni.. A gondolat, hogy van hová hazamennie, egy hely, amit otthonának tekinthet, boldogsággal tölti el, főként mert tudja, hogy van egy hely, ahol hazavárják, kedvesével együtt.*