// Zsugázás //
*Megkapja az újabb lapot, de arca mit sem változik, még mindig az a bosszantó, hamiskás mosoly ül a képén. A lapot persze most sem vette kézbe, csupán a sarkát emelte meg, megnézte rajta a számot, majd már vissza is ejtette az asztalra.*
- Igazán remek fegyver törp uram. *Bólint elismerően.* Hát, azt hiszem, itt én vagyok a legszerencsétlenebb. Már ami a történet mondást illeti, persze. *Szélesedik egy kicsit a mosolya.* - Micsoda meglepetés, jó magam is falun születtem. Nevesincs kis hely apró házakkal, talán egyetlen térképe se fáradoztak a feltüntetésével. Az egyetlen érdekes legfeljebb a családfám lehet, bár arról nem tudok sokat. A kérdéses fajú alighanem én vagyok, de akkor most megerősítem, vagy épp rácáfolok, félvér vagyok.
*Mindezt persze kedélyesen közli, mint akit még soha nem ért volna atrocitás kevert származása miatt. Vagy legalábbis, mint akit az ilyesmi cseppet sem zavar.*
- No de visszatérve az előző gondolatmenethez, viszonylag jól éltünk anyámmal, aztán már kevésbé jól, utána pedig hamar kifejezetten rosszul, úgyhogy én mint ábrándos kis kölyök, törtem a fejem, hogyan tudnék elszabadulni. Szerencsém lett, egy kóbor lélek meglátott bennem valamit, és maga mellé vett, le is boltolta hamar jó anyámmal. Hogy miért vett a pártfogásába, azt nem tudom, néha az volt az érzésem, hogy kellett neki valaki, akit ugráltathat. *Nevet egy kicsit.* Na de nem panaszkodom, rendesen bánt velem és talpra esett kis fél-elfet faragott belőlem.
*Monológja vége felé, mintha csak mellékes lenne, bedob a többi mellé még 3 aranyat.*