*Sosem ítél a külső alapján, így nem az zavarja, hogy egy gyanús férfi bámulja, hanem maga a bámulás indít el egy hideg borzongást a dereka tájékán, mely céltudatosan végigkúszik a gerincén, és ebbe az érzésbe minduntalan, akaratlanul is beleborzong. Mit sem sejtve igazgatja az engedetlen tincseket, hisz ha már ott a keze, átfésüli a többit is vékony, formás ujjaival. Teljes hidegvérrel, magában bosszankodva követi a tekintetével a közeledő férfit.* "Na, a sejtésem beigazolódni látszik..."
- Persze, foglalj helyet nyugodtan. *Bukik ki a száján meglepve, ahogy a férfi csak úgy, lazán leül hozzá. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy habár nő, nem várja el az udvariasságot és a lovagiasságot, de ez a város, ez a fogadó és az itteniek még újak a számára, és nem szereti az ehhez hasonló becserkészést. Gondosan visszahúzza a fejére a csuklyát, két kézzel takarva el hegyeskés füleit.
Kezdi egyre türelmetlenebbül érezni magát, a férfi néma tekintete szinte égeti a bőrét, mintha a másik a ruha, a páncél, sőt, még a bőr alá is belátna. Nyitja a száját, hogy a maga stílusában megkérje, nézzen máshova, ám a férfi magától mozdul, s mikor Freya már megörülne, egy újabb gesztust kap, amit nem tud hova rakni fejben. Bizalmatlan, fagyos pillantás a férfi felé, majd két ujjal közelebb vonja magához a papírt, hogy jobban szemügyre vegye. Szép nő, ahogy nézi, sok vonásban hasonlít önmagára, mégsem nevezné teljesen tükörnek, sőt...*
- Nagyon szép, de nem veszek semmit.
*Tolja vissza két ujjal a papírt a férfi elé, feltételezve, hogy valamilyen megélhetési művész. Inkább erre gondol, minthogy gyilkosra gyanakodjon.*
- Kérem, a tekintetét ne csak rajtam legeltesse, a végén még a többiek irigykedni fognak rám.
*Azt ugyan nem ellenőrzi, hogy rajtuk és a pultoson kívül van-e bárki más a közelben, mert az acélszürke szempár közönnyel, nyugalommal pihen a férfi arcán, fürkészve annak vonásait. Csak a rubinvörös ajkakon ül a szokott félmosoly.*