// Nara //
*Lágy mosollyal rázza meg a fejét. Mintha tényleg elvárná, hogy mindenki, akin segít, sütit süssön... Pusztán csak örül annak, hogy léteznek még ilyen hálás lények. Főleg azok után, hogy arcán lévő sebhelyét egy olyan ember okozta, akiben megbízott. Azóta inkább rugalmasan kezeli az ismerősöket. Közvetlenebb velük, de csak látszólag. A gesztusokon múlik minden. Apró jelek, amik tudat alatt is szimpatikussá, de legalábbis közvetlennek tűnővé teszik.*
- A halál békés volna és keblemben dobogó szív is végre nyugodalmat lelhetne, ám itt, hol élők vannak, tudok segíteni. Legalábbis, remélem, hogy segítek. Te is mondtad, lehet, hogy holnapra mindkettejük sírját én ásom meg. De amíg esélyt adok, reményt élesztek, addig maradok... S ha már szükségtelen élnem, megtalálom a módját, miként lehessek a Kedvessel...
*Egyértelműen a Halálra gondol. De mégis, milyen megnevezése ez? Kedves? Becézi, mint hajadon leányt a forrón szerető fiatal férfiú, hogy csókját lophassa és örökké szívébe égve tarthassa. Ám Dakh, ha egyszer elkapja a végzet zord és sötét beváltóját, nem éri be egy csókjával. Így is kapott tőle párat, arcán, karjain, mellkasán, nyakán, hátán, egész testén viseli nyomát.
Lassan kortyol ismét. Persze, szomorú, fájó dolog ez... Ám ahogy új téma üti fel a fejét...*
- A szerelem nem csak keserűség és fájdalom. Olyan, mint egy tál leves, amiben van valami édes, és van valami keserű. Néha ez jön a kanálra, néha az. De én soha nem élhettem át, milyen, mikor valaki úgy vágyik rám, ahogy vagyok...
*Nem traktálja a lányt furcsa ábrándjaival, hogy egyszer megtalálja a hozzá való nőt, aki mégis képes lesz gyengéd érzelmeket diktálni felé. Hogy is szerethetne bárki egy olyan korcsot, mint ő? Nincs pénze, s bár eredetileg csúf sem volt, mostanra egész testét sebhelyek tarkítják, megfelelő közökkel. Sápadt, sovány, csontos és beteges... Ez utóbbi nem immunrendszerére utalt...*
- Tudni akarod, hogy mi bántja a lelkem?
*Kérdi, miközben látja, hogy már Nara is hasonlóan hozzá, kényelembe helyezte magát. Kérdésére választ várván, kortyol egyet, bora fogytán, de nem viszi túlzásba. Sosem rajongott az alkoholért, még ha tagadhatatlanul kellemes tud lenni. Közben nem képes kiverni a fejéből a gondolatot... Az ő baja, az ő lelke érdekel valakit. Abszurdum! Biztos félrehallotta. Nem lehet más...*