//Napok, Hatok... Évek?//
*Learon, és a Syllerworf villa már a múlté. Északra ment Lihanechbe. Tanulni, kicsit kiokosítani magát. Világot látni. Két év távlatában igencsak megkomolyodva ül be a már jól ismert Templomba.*
~Istenekre. Ezért volt nekem honvágyam.~
*Mondja ahogy megnyikordul a jól ismert ajtó hangja. Mégiscsak ide vágyik először haza. Ahogy a lázadás híreit hozta a déli szél, nincs sok kedve meglátogatni a régi villát, még csak nosztalgiából sem.*
~Ha valóban gazdagpusztító vérengzés folyt itt, nem sok maradhatott belőle sok. Sőt még az utcából... Tán még a kerületből se.~
*Gondolatai kellemes hullámzása kicsit eltereli a figyelmét arról, hogy egy csuhás alak egyszeriben mellé lép.*
-Eeyr hozta. Segíthetek?
*Zavarja meg az öblös hang, amire egy kis fejrázással magához tér, és kellemes mosollyal keresi a fickót, aki rossz szeme vakfoltjából szólt hozzá. Kis keresgélés után összetalálkozik a tekintetük.*
-Oh!
*Lepődik meg Lazy.*
-Pardon. Nem láttam.
*Mondja az udvariasság zavarában, majd hasonló pironkodással válaszol a templom éber lakója.*
-Bocsásson meg. Nem láttam a...
*Félbe szakad. Mégsem mondhatja, hogy "Nem láttam azt az orbitális heget kegyed arcán." Ezen pedig a lány is segít, mert kezével mintegy ellegyezve a ki nem mondott ronda szavakat teszi hozzá.*
-Tudom. Hagyja csak. Csak benéztem.
*És azzal egy kedves meghajlással már távozna is az épületből, ha két lépés után nem állna meg. Először fejével, majd egész testével fordul vissza a
gyérül kivilágított kőfolyosó, és a szerzetes felé. Halk, kellemes hangja szinte elvész a térben.*
-Ah Tudja, csak nagyon sokat jártam ide régen.
*Meséli. Igazából nincs hova mennie, és elütné még egy kicsit itt az időt.*
-Már nem is igazán emlékszem pontosan milyen is. Körbe vezetne?
*Kérdezi, majd karját finoman felemeli, mutatva, hogy igazán belekarolna a csuhásba, aki finoman ennek eleget tesz, és bólintva hozzáteszi.*
-Örömmel.
*Azzal utuk kezdetét veszi. Alig mennek pár lépést, már a férfi bizalmas csevejt kezdeményez.*
-Sokat járt ide? Csak nem hívő?
*Fejével, és egy szem szemével élénken körbe tekintgető lány halkan, és egyszerűen válaszol.*
-Nem én még az istenek megjelenése előtt jártam ide. A könyvtárba. Regényeket olvasni, tanulni.
*Ahogy haladnak, és a gyertyák pocséksárga fénye játszi árnyékokat vet az arcokon felidézi a lányban a régi hangulatokat. Nosztalgikus mosolya töretlen akár egy szoboré. Kissé elszomorodott hangot hallat a férfi.*
-Hát igen. Nem érhet el mindenkit a hit ajándéka.
*Lazy a finom utalásra egy kicsit felkacag, inkább kuncog, és szabad kezét még a szája elé is teszi úriasan.*
-Oh nem. Nem egészen. Hiszek bennük. Hiszem, és tudom hogy léteznek, és ha a tanaikról kérdez, Eeyr az egyetlen akit el tudok fogadni. De a hit élménye nekem, akit a tudományok, és az elemek tanulmányozása foglalkoztat nem oly kielégítő. Több a legenda mint a tény.
*Meséli részletes álláspontját, amire a férfi szemöldök ráncolva, és mély hangon kérdez vissza.*
-Ugyancsak? Egy tudós hölgy?
*Egy pillanatra oldalra tekint. A templom csöndjében visszhangot ver minden léptük, különösen a hölgy csizmája. A kettejük között kis csend áll be. Gyertyaviasz, és füstszagú kőépületben szinte csak a sétáló párocska mozog. Lazy egy komisz mosollyal mondja.*
-Igen. Hasonló. De nekem már sajnos mennem kell. Ez már nem egészen az a hely amit én ismertem.
*Mondja majd fejével diszkréten az oltárra bök, és tisztelettudó mosollyal pukedlizik, majd sarkon fordul. Kifelé tartva még a férfi csalódott hangja üti meg a fülét.*
-De a könyvtár... Az még megvan.
*Együtt érző, mégis kicsit gonosz szájzugi mosollyal fordul meg, zöld ruhája fellibben a magasba.*
-Tudom. Majd alkalomadtán jövök még.