// Rainas Keirath //
~Kezdődik~
*Vigyorodik el amint az ork megindul felé. Érzi ahogy az izgalom feltölti energiával, szemeiben a játékos tűz gyilkos lánggá lobban. Amint elkezd az ork feléje közeledni, szép nyugodtan nekiáll lekanyarintani hosszúkabátját a vállairól. Aztán jön a hang, a késes fickó felől. Meglepődve vet egy pillantást Rainas felé, majd vissza a neki hátat fordító két alakra. A kabát levételét egy gyors mozdulattal be is fejezi, és mint a fűben rejtőző tigris akihez végre elég közel merészkedett a préda, úgy iramodik a részeg fickó felé. Csak néhány méter, egy szemvillanás, pár lépés csupán… A nagy meláknál biztos fürgébb, pláne hátulról, a meglepetés árnyékából kirobbanva. Persze számít rá hogy az ork majd nekiáll kapálózni, ezért amíg el nem lép mellette, gondosan ügyel rá nehogy egy lendülő kéz véletlenül telibe trafálja. Könnyedén libben el a meglepett monstrum mellett, közben fekete hosszúkabátját oldalról az ork fejéhez hajítja, pár másodpercig biztos lefoglalja a hirtelen sötétség, arra pont elég hogy Nara elröppenjen mellette. A célpont a részeg koldus, ő lesz akinek ma először véget ér nyomorult élete. Remélhetőleg eléggé tompák a reflexei ahhoz, hogy ne eszméljen időben. De ha meg is neszelné, hogy mi folyik a háta mögött, akkor sem fordulhatna meg. Hisz egy késsel néz farkasszemet, ha megfordul, hogy Narával foglalkozzon, Rainas döfi hátba. Nincs se ideje, se lehetősége azzal törődni, ami a háta mögött történik. Nem is számítana, vagy így, vagy úgy, de ő már halott, Nara pedig már ugrik is… A cél világos. Az ítélet halál. Nincs se kegyelem, se könyörület. Ebben anyjára ütött, és gyűlöli magát érte. Akár ki is gáncsolhatná, ugrásból hátba rúghatná, még talán a tőrét is el tudná csenni, hogy a torkához szorítsa. De nem az a célja hogy elzavarja őket, vagy megfenyegesse és elkergesse. Nem. Egyszerű, gyors halál. Úgy ugrik a koldus hátára, ahogy a gyerekekkel lovacskázni szoktak. Az élmény kicsit más mint amire kiskorából emlékezhet szegény: rohanó sebességgel csapódik valaki a hátába. Nara részéről a megfeszülő izmok tompítják valamelyest az ütést, de a férfinak nincs ilyen szerencséje. Az idő lelassul ahogy a lendülettől előreesik, dereka mellett két női láb lóg előre, már várva hogy a földre érkezve tompítsák az esést. Közben egy kéz karolja át jobbról a fejét. Finom, bársonyos, fiatal női kéz, még az illatát is érzi. A másodperc eme töredéke mintha örökké tartana, olyan tisztán, olyan pontosan érzi azt is, ahogy a lány bal keze tarkójánál a hajába túr, és végül a jobb fülénél állapodik meg. A fájdalom mintha sosem lett volna… Csak lebeg, repül a levegőben, egy megfagyott pillanatban. Elmosódva húzódik el szemei előtt a fogadó jobb oldala, ahogy a magabiztos kezek oldalra mozdítják fejét. A csigolyák reccsenését már talán nem is hallja… Rainas előtt puffan a földre a lelketlen tetem, feje torz helyzetben jobbra fordulva, ködös, hideg szemei nyitva. Még talán azt is lehetne hallani ahogy az utolsó lélegzetnyi levegő kiáramlik tüdejéből, ha egy második puffanás nem lökné be újra az idő kerekét. Egy tompa hang, ahogy Nara is a földre ér. Eléggé beverte a bal könyökét, mellkasa és ágyéka is fájna az ütéstől, de fájdalomnak ilyenkor helye nincs. Fájni ráér később, fog is pár napig biztosan, de most még láncra verve kénytelen tétlenül tűrni az eseményeket. Hisz most kezdődik csak a neheze. Ahogy felemeli fejét, látja Rainas mögött Jacket feltápászkodni. Így a földön fekve nem sokat tehet, ráadásul nincs is ideje túl sokat fetrengeni, a háta mögött az ork biztos nem lett barátságosabb amióta utoljára látta. Nem igazán motiválja, hogy megmentse az elf életét. Nem azért kezdett bele ebbe az egészbe. De ha őt most leszúrják, akkor marad egyedül kettő ellen, ami így fegyvertelenül nem túl jó kilátás. Rainas előtt a holttesten feküdve néz felfelé Jackre, aki épp a kését veszi elő. Csak arra van ideje hogy baljával felnyúljon és elkapja az elf jobb kezét.*
-Vigyázz!
*Kiált rá miközben próbálja minden erejével oldalra rántani a férfit. A mozdulattal sikerül feltépnie a fájdalom béklyóit is, aki csak erre a pillanatra várt, és azonnal ott terem bal könyökében. Az erő elfogy, nemhogy rántani, de kapaszkodni is alig bír hirtelen. Remélhetőleg arra elég volt hogy az első döfés elől kimozdítsa az elfet, és a másodikra már számítani fog.*
A hozzászólás írója (Nara Ronx) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.26 16:14:02