* Új nap virrad Athonier városára.
Hajnal lágy, sárga fénye lassan ébresztgeti az alvó várost. A fényes korong egyre magasabbra kapaszkodik fel az égbolton. Kósza sugarak járnak táncot lehunyt szemhéján. Hunyorogva szorítja összébb szemét, s fordul egyet a másik irányba, hogy még jobban elkerülje a pimasz kis fénycsóvákat. Hatalmas puffanás keretében találja magát a koszos, hideg földön. Átkozódva ül fel és pillant körbe.
Athenior főtere, kár, hogy nem emlékszik rá, hogy került ide, és hogy miért a padot választotta alvóhelynek meleg ágya helyett. Sajgó fejét masszírozva próbál visszaemlékezni a történtekre. Bor, bor egy csinos kis szőke és még egy kis bor.
Vigyorogva tápászkodik fel és kezdi rendbe hozni ruházatát, már amennyire ez lehetséges egy átmulatott és egy padon töltött éjszaka után. A koszt leporolja, a gyűrődéseket kisimítja… s íme, majdnem szalonképes állapotban parádézhat ismét az élet színpadán.
Tagjait kinyújtóztatva indul a Pegazus irányába, hogy mihamarabb beszerezze a megfelelő orvosságot másnaposságára.
Határozott mozdulattal nyomja le a vaskilincset, majd löki be a vaskos faajtót, némi hideg, friss levegőt csempészve ezzel a kocsma fülledt melegébe, a bent lévő vendégek legnagyobb örömére.
Ruganyos, könnyed léptekkel veti bele magát a fogadó sűrűjébe, hogy kiszemelt asztalához férkőzhessen, amit épp az orra előtt foglal el egy köpenybe burkolódzott csuklyás alak.
Felvont szemöldökkel méri végig az asztal tolvajt, majd fejét csóválva indul tovább és telepszik le a kamasz Moonxylwery által már birtokolt asztalhoz. Hátát a szék támlájának veti, lábát pedig keresztbe téve a lehető legtermészetesebb módon rakja fel az asztalra. Cseppet sem zavarja a sötételf falatozása, akinek a tányérra most épp a csizmája talpával került közeli szomszédságba. Asztaltársa jelenlétéről tudomást sem véve kutat sodort dohánya után. Valahova a nadrágja zsebébe süllyesztette, ha emlékei nem csapják be, és igen, tényleg erre jól emlékezett.
Kezébe fogva dohányát türelmetlenül pillant körbe, láthatólag felszolgálót keres, majd végül a sötételf hölgyeményen állapodik meg higanyszín tekintete. *
- Ha álmos vagy kislány, miért nem mész haza?
* Csibész mosoly bujkál ajkán, miközben enyhén oldalra billenti fejét, hogy jobban szemügyre vehesse Moonxylweryt, ha már végre méltóztatta észrevenni. *