// Beszerző körút – édes kettesben //
*Elcsendesedik egy pillanatra, amikor Taran arra kéri fejezze be a pánikolást. Mint egy sértett kisgyerek morcosan ücsörög és az orra alatt dünnyög.*
- Honnan tudod… *Motyogja egészen halkan és elrakja magába a témát. A lényeg úgyis az, hogy fertőzött, de mitől? Kezébe kap egy egész fürtöt és egyesével dobálgatja őket a szájába szórakozottan, amíg lazán hátradől és egészen elkényelmesedik a széken. A fertőzésén gondolkodik, meg azon, hogy mivel kellene elütnie utolsó napjait. Esetleg telhetne rablással, öléssel, vagy olyasmivel is, amit előző éjszaka műveltek. Ugyan kicsit bántja, hogy egyetlen igazi célját sem sikerült véghezvinnie, de legalább nem öregen és ráncosan marad meg az emlékezetben. Az is valami.
Ezen való merengésében szakítja meg a mágus, amikor a korábban eltett kérdésére kezd el válaszolni. Tekintetét rászegezi, közben falatozgat. Ez a témakör igencsak érdekli, bár neki már igencsak kiforrt véleménye van róla, így most igazából, ami lényeges számára, az az, hogy a tanonc miként vélekedik erről a dologról, ugyanis ez többet elárulhat a személyéről, ha csak nem hazudik, persze.*
- Hmm… *Hümmög közbe, de nem szól semmit, megvárja amíg a másik befejezi, majd hanyagul visszadobja a gyorsan lepusztított fürtöt a tálra és egy alma után nyúl.*
- Kielégítő? Fogjuk rá. *Harap bele a piros gyümölcsbe, kicsit rágja, hogy ne szólaljon meg szokásához híven megint csak teli szájjal. Láthatóan gondolkodik valamin, vagy emészti a hallottakat, mindenesetre hagy némi szünetet, mire megszólal. Visszadől az asztalhoz, maga előtt tartva az almát.*
- Bennem megbízol? *Veti oda a keresztkérdést. Tudja ő, hogy bele tartozik a barlang lakosai közé, de kíváncsi a reakcióra, hiszen azért együtt bolyonganak már néhány hete.
Amikor már a társalgás a rumfőzésre terelődik teljesen beleéléssel veszi tudomásul, hogy tetszik a másiknak az ötlete, s abban is biztos, hogy Nad sem fogja elvetni.*
- Nos, én tudok róla pár dolgot, csak szereznünk kell egy lepárlót, vagy mit, de lehet elég ha hókusz pókuszolsz valamit. Nadnak van az a szöszi fickó ismerőse, ő talán be tudná szerezni hozzá az alapanyagokat, nekünk pedig csak a kifőzés lenne a dolgunk és utána fogyasztani. *Dörzsöli a tenyerét.* Ami megmarad, azt meg eladjuk ennek a putrinak. *Bök a pult felé a fejével.* Vagy a bordélyba. Mintha susmogtak volna róla a piacon, hogy nyílt egy. Gazdagok lennénk. *Csak úgy ragyog a gondolattól. Pénzben és rumban fognak úszni. Nincs is szebb. Kivéve persze, ha egyszer, majd belegondol, hogy ennek kivitelezése annyira azért nem egyszerű.*