//Nyári forgatag//
//Négyes szoba//
*Kezei könnyedén siklanak a másik bőrén, s olyan könnyedén megy neki ez a masszírozás dolog, hogy valóban elgondolkodik, hogy erre született-e.
Szerencsére a férfi nem sokáig ellenkezik, sőt nem is tesz ilyet, aminek kimondottan örül, bár tény, hogy, ha még így tett volna, hát akkor Éleina is kissé vehemensebbe ment volna át, de erre nem volt szükség.
Elégedetten vigyorog az apróbb nyögés hallatán, a szavakat hallgatva viszont önkéntelenül is felkacag.*
- Ezt ne nevezed te ellazulásnak? *Kezeit lassan felcsúsztatja a vállak felé, majd előredőlve a fickó füléhez hajol, hogy mélyen belesuttogjon.* Kevesebb beszéd. *Az utasítás némi forró lehelet társaságában hagyja el ajkait, majd visszaegyenesedve. Egyszer balra billenti fejét, egyszer jobbra, olykor beharapja szája sarkát, de tény, hogy jól elszórakozik, amíg…
~Elalszik?~ Áll meg a keze is az ügyködésben. Ilyet még senki sem mondott neki a kezei alatt, de tovább motiválja, hogy kicsit vehemensebb legyen.*
- Igen, igen. *Bólogat bőszen. Bizony van az oldalával, az a nagy baj, hogy meg kell fordulnia.*
- Fordulj most a hátadra, úgy jobban meg tudom nézni. *Amíg a férfi követi a kérést, addig feljebb is emelkedik, majd visszahelyezkedik annak testére és éteri mosoly kúszik az arcára. Újabb olajat tölt a kezére és kissé figyelmesebben húzza végig az említett testrészen a kezét, ügyelve rá, hogy lehetőség szerint ne csiklandozza meg újból, ezzel is bizonyítván érintésének gyógyító hatását.*
- Vannak pontok a testeden, amelyek ingerlése mindenképpen jót tesz. *Mutatóujjával a mellkas érzékeny részeire vándorol, lopva lesve a másik reakcióját, ha van olyan.*