//Skila Horil//
*Serraynak nehezére esik, hogy visszafogja az érzelmeit. A komédia, amit ez a lány percről percre előad és fokoz, megakadályozza abban, hogy nyugodtan elfogyassza a reggeliét. Ha nem sejtené, hogy minden bizonnyal ezzel az igen érdekes személyiséggel lett megáldva, azt hinné, hogy azért csinálja, mert unatkozik. Egy darabig bambul a szerencsétlen látványt nyújtó lányra ott a földön. Aztán megkeményíti magát, nehogy ő is egy hasonló hahotába kezdjen. Az még Skiláéknál is rosszabb lenne, elvégre nem tudja, hogy, valójában hogyan is hangozhatna ha jóízű kacagásba kezd. És nem is kíváncsi rá. Hamar feláll helyéről, de a teljes komolyságról azonnal le kell tennie, ahogy az asztal megborul, a reggeli,e pedig nemes egyszerűséggel Skilán landol. Csodálatos. Most már teljesen bizonyos lehet abban, hogy a fogadó minden vendége őket bámulja. És már nem csak Skila, hanem már ő is nevetség tárgya lett. Tesz egy lépést hátra, hogy az asztal újra vízszintesbe kerüljön. Csak akkor tűnik fel neki, hogy nemcsak az ő tálja van darabokban, hanem a fél-elfé is, ami szerencsére már üres volt. Az lenne a legelegánsabb amit tehet, hogy az asztalt kikerülve, felsegíti a lányt. De most még képtelen mozgásra bírni a testét. Folyamatosan peregnek a képek a szeme előtt, mikor Skila hátraborul, ő pedig még a reggelijét is az ölébe küldi egy ölelésre. Majd egy másik verziót választ. Intéz pár szól a lányhoz, feltörni készülő nevetésével küszködve.*
-Elnézést.
*Ennyit tud kinyögni. Inkább elindul, majd a lányhoz érve a kezét nyújtja neki. Ez a mozdulat már igen begyakorlott, tekintve arra, hogy már kerültek hasonló szituációba.*
-Ennyit az ismerkedésről.
*Visszafogott mosolyt enged meg magának, és vár, hogy Skila ,megragadva jobbját, felemelje.*