//Második szál//
//Doktor Lyna//
*Mikor Lyna nekiszegezi az orvoslással kapcsolatos kérdést Dorának, a lány nagyot sóhajt. Mármint persze, a jegyzeteivel a szájában, ősi rigmusokat dúdolva, kézrátétes gyógyítással nehéz lenne segíteni egy gyomorvérzéses emberen. Tekintetével kicsit zavartan követi a fel-le futkosó kislányt, és azon töpreng, mit is kezdjen vele. Sőt, már eleve azon, hogy miért foglalkoztatja ennyire a dolog. Elvégre a világon semmi dolga nincs vele, biztos van valahol egy családja, akik visszavárják. Csak mikor letelepedik vele szemben a fogadóban, akkor kezdi kapisgálni, miről van szó. Addig kifejezéstelen, komoly tekintetében csodálkozás csillan, és ki is bukik a száján:*
- Olyan vagy, mint én. *Mondja, aztán javításképp hozzáteszi:* Mint amilyen én lettem volna. Kicsi és naiv. *Belekortyol az italába, és azt képzeli a gyümölcslére, hogy pálinka. Nagyot sóhajtva lecsapja az asztalra, ahogy azt kell, már csak a forró, perzselő érzést kell felidézni az emlékeiből, ahogyan le kéne érnie.* Az a lényeg, hogy bármit is tanulsz, ne hagyd magad. A tudás hatalom, főleg, ha nálad van a penge. *Bólogat, de rájön, hogy ez nem hangzik túl jól.* A szike. Az orvosi szike. *Megint bólogat.* Az orvosok gyakran élet és halál fölött döntenek, és sokakon segíthetnek, akiken más nem. Érdekes szituáció, nemde?
- Na már most… Egy tudós elláthatja az orvosokat kellő ismeretekkel. ~ Jó pénzért. ~ És ettől még jobban fejlődik a tudomány, még többet tudhatunk meg arról, hogyan segíthetünk egymásnak.
*Dora végre felvázolta a szerepét az orvosokkal kapcsolatban, bár úgy sejti, a kislány maga se tudja, mire vállalkozik. Dora soha nem volt ártatlan, szerette a hatalmat, ami a tudománnyal járt, de nem érzett empátiát, hogy tegyen érte. Valószínűnek tartja, hogy Lynánál éppen fordítva van a dolog: segíteni akar, és annál kevésbé kívánja a hatalmat. Ezért azzal kapcsolatban sem javítja ki, hogy a lánynak jobb a gyümölcslé drágábban. Lehet, hogy tényleg jobb neki, és ha Dora ellenkezne, csak a saját nézeteit erőltetné rá. Inkább abban próbál segíteni, amiben bizonytalan.*
- Nos, tény, hogy egy embert összevarrni más, mint könyvből tanulni. Az én tanulmányaimnak is részét képezte gyakorlat, sőt, néha förtelmesen undorító dolgokat láttam boncolás közben. A gyógyítás sem áll tőlem távol egyébként, tudok benne segíteni, ha szükséges. *Von vállat nem szerényen.* Varrtam már sebet. Remeg a kezed? *Pillant le a kis kezekre.* Egy igazán jó orvos meg tudja állni, hogy remegjen, de tehetség is kell hozzá.
- Nézd, ha találsz egy orvost, aki hajlandó türelmesnek lenni veled, biztosan megnézheted, hogyan működik a dolog. *Közömbösen néz maga elé, mintha befejezte volna a mondandóját, de eszébe jut még valami, amit úgy érez, érdemes elmondani már csak a másik életben maradása érdekében is. Éppen elég rossz emléke van ezekről a dolgokról, már ami a városi és vándor orvosokat illeti.*
- Az egyetlen, amire nagyon ügyelni kell, és sokan elfelejtik, a tisztaság. Rengeteg orvosnál az taszított leginkább, hogy nem törődnek vele, pedig nem csak a páciensnek, hanem nekik is bajuk eshet, megfertőződhetnek. *Felnéz Lynára, az ő ruhája se tűnik túl tisztának, de talán ettől rá tud ijeszteni, így ha legközelebb a városban szálka megy az ujjába, nem valami elmebeteg hóhér akarja majd kivégezni, mint annak idején, hanem a félelf lány esetleg megmenti. Megkönnyebbülés lenne.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.18 16:58:30