/Serin Werger/
*Serinnek sincs kedve tovább maradni a bálon, így felveti a fogadó ötletét. Mhyr helyeslően bólint rá és mivel így jelét is adta, hogy felőle indulhatnak is, Serin egyből elindul a fogadó ajtaja felé, mögötte Mhyr is követi őt. Míg megteszik azt a pár lépést, Mhyrnek visszhangoznak fülében, Serin utolsó mondatának szavai. " Kivehetünk szobát, ahol az éjszakát tölthetjük.......remélem nem közös szobára gondolt. Hisz még csak egy napja ismerem és egyébként is egyáltalán nem lenne tisztességes dolog. Nem Mhyr, ha ilyesmi történne azt nem szabad elfogadnod. De az is lehet, hogy ő sem, így gondolta és akkor ez az én helyzetemet is megkönnyítené." Egyre jobban belelovalja magát a téma fejtegetésébe, mire már az ajtóhoz is érnek. Ahogy belépnek, máris fogadja őket a helyiség kellemes meleg, hangulatos légköre. Miközben követi a férfit a fogadós és a bennlevők felé egy kedves biccentést intéz, köszönés kép. Serin a kályhához sétál leül az egyik székre, majd Mhyrt is hellyel kínálja, amit a lány egyből el is foglal. "Végre egy kis nyugalom" gondolja és kényelmesen elhelyezkedik. Serinre pillant és mivel látja, hogy ő is jobban érzi itt magát, szemeit behunyja és úgy próbálja egy kicsit élvezni az üldögélést.
Csendben telik el pár perc ,mire aztán Serin kérdésére Mhyr felpillant.*
-Hogy éhes? Nem köszönöm, ilyen későn már nem szoktam enni, de ha te éhes vagy egyél nyugodtan. *Azt nem lehet mondani, hogy nem éhes, de a szigorú étkezési rend betartása igen fontos része az életének, így egy kis éhségérzet nem fogja elcsábítani. Miközben Serinnek válaszol, szemei egy pillanatra a sérült karjára tévednek, amiről ez idáig meg is feledkezett, ezért szégyenli is magát.*
-A sebed, hogy van, nem fáj? *Kérdezi kissé aggódó arccal.*
-Ha gondolod átköthetem, hogy éjszakára tiszta kötés legyen rajta?* Miután feltette a kérdést, rájön, hogy ha Serin beleegyezik, sehogy se kerülheti el azt, hogy egy szobába tartózkodjon vele, ugyan is itt lent nem állhat le sebet kötözgetni. Egy pillanatra már megbánja, hogy ezt felajánlotta, aztán megnyugtatja magát azzal, hogy "nem lesz mitől tartanom, csak bekötözöm a sebét és kész....remélem."