//Második szál//
//Doktor Lyna//
//Zárás//
*Úgy látszik, Lyna vagy nagyon fogékony Dora magyarázatára, vagy pedig teljesen elvesztette a fonalat. Dora annyira belejött a magyarázásba, hogy szeretné azt hinni, az előbbi. Ha a félelf lányt érdekli az ilyesmi, láthatja, hogy milyen örömet okoz neki – pontosabban hogy mennyire felvillanyozza az elfet a magyarázás, még az arca is belepirul kissé, mint valami gyereknek. Lyna szerint érdekes, és ez a lényeg, az elismerés.*
- Ugye, hogy az? *Bólint Dora nagyot, de aztán elfelhőződik a tekintete, mintha a saját démonaival küzdene éppen.* Neked nincs néha olyan érzésed, hogy azért mindenre kell magyarázat? Sok rejtély megoldhatatlan számomra, és mégis minden nap azzal kelek és fekszem, hogy tennem kell ez ellen valamit, meg kell fejtenem őket. *Mondjuk el tudja képzelni, hogy ez egy tudós ismérve, és nagyon úgy tűnik, hogy Lyna nem akar tudós lenni.*
- Lehet, hogy igazad van a fejjel kapcsolatban. *Bólogat.* Jöhet onnan az élet. Tudtad, hogy miután valakit lefejeznek, még néhány másodpercig él? Még akár láthatja is a saját testét. *Osztja meg ezt a nem épp gusztusos információt pont olyan lelkesen, mintha másról beszélgetnének. Lyna válaszán újfent meghökken, mert nem igazán tudja kiszámítani a kislányt.*
- Mi baj a fogakkal? Már persze azt leszámítva, ha fájnak, az pocsék tud lenni. *Von vállat.* Jó esetben persze nem pottyannak ki. De ha skorbutja van valakinek, akkor elég valószínű. *Bólogat. Aztán azért pontosít:* Ez étrendtől függ. Na, de elég is ebből! *Csap az asztalra, és felpattanva int a kocsmárosnak, hogy ők most el, méghozzá a fürdő felé.* Menjünk.
*Dora imád fürdeni, és imád megfürdött állapotban, tisztán lenni addig a néhány óráig, amíg nem kell kitennie a lábát a poros utcára ismét. Kiváló megkoronázása ez a napnak, hogy aztán elégedetten bújjanak ágyba – legalább is Dora részéről ez már nem akadály.*