*Gleadyss elfogadja az italt, közben elmosolyodik Milyen jó is nőnek lenni. És a legszebb, amikor a férfiak nem tudnak ellenállni neki. Megemeli poharát, és a férfi felé néz. *
-Az unatkozás nem az én műfajom. Egészségünkre! *kortyol a borából.*
-Látom nem sikerült megfogadni a sámánok tanácsát. *vigyorog szemtelenül* - A filozofálásoddal hogy békülnek ki az ork társaid? *érdeklődik* - Népem, gyakorlatias nép volt, nem töltöttük filozofálással az időnket. De persze mindenki más- és más. *fejti ki véleményét. Nézi, ahogy az ork meggyújtja a pipáját és betölti a teret a dohányfüst. Érzi, ahogy megtölti tüdejét a szag, de különösebb kívánalmat nem érez iránta.* - Figyelemmel kísérem a különböző lények szokásait, mindig csodálkozom, mennyi plusz dologgal töltik ki az idejüket. *jegyzi meg közben felhúzott szemöldökkel a füstölgő pipára néz. Majd válaszol a férfi kérdésére az ellenségeivel kapcsolatban.*
- Mellesleg én egy szóval nem mondtam, hogy nem akarok bosszút állni. De nem ez fogja az egész életemet kitölteni. Egy arc, amire emlékszem, és soha nem fogom elfelejteni, annyi maradt, de többre tartom magam annál, hogy én is csatlakozzam a sötét elfek modorához és irtani kezdjem azt, aki nem szimpatikus. Persze, ha az utamba állnak nem kegyelmezek. *arcán az elszántság tükröződik. Majd elmeséli, hogyan viszonyulnak az elfek a félvérekhez.*
-Értem. Ahol én jártam, ott a félvérek választhattak. Vagy emberként vagy elfként élnek. Hivatalosan elfogadták a választásukat, de mindig is kívülállóként tekintettek rájuk. Sokat kellett teljesítenie egy félvérnek, hogy figyelembe vegyék. De lehetséges. *kortyol ismét kellemes ízű borából. A férfi közelebb hajol, a nő arcába érzi a gyógynövényes füstöt, majd kihívóan válaszol érdeklődésére*
- Nagy szerencsédnek kell lenni ahhoz, hogy megtudd, milyen vagyok. *állja a férfi tekintetét. Állát előreszegezi, és a szélesen elmosolyodik. Majd egy pillanatra elgondolkodik a férfi ajánlatán a harcról, majd így szól*
- Elfogadom az ajánlatodat Chothal. Meglátjuk, tudsz-e újat mutatni. * mondja határozottan. Az asztalra könyököl és várja a férfi reakcióját.
Az ork tovább meséli történetét, és Gleadyssnek megmutatja vaskezét.* -Ez a vas mindig rajta van a kezeden? Mindezidáig nem sikerült rájönnöd, ki adta rád ezt a fémet? *vizsgálja meg messziről a nő.* -Van valamivel több haszna is ennek a kesztyűnek, mint bármely másiknak? *érdeklődik*