// Kean Diamit //
*Vissza egyenesedik a székre, hiszen még is csak egy fogadóban vannak. Mosolyra húzza száját, majd felemeli kezét, mintha megadná magát.*
-Én aztán nem ellenkezek Kedvesem. Én egy...hmhmhm...csak egy kupa vörös bort kérnék. Köszönöm.
*Keze Kean karján pihen, lágyan simogatja, hol oda-vissza, hol körkörösen. Szavai hallatán felkapja a fejét és egy akkora csókot nyom Kedvese ajkára, hogy majdnem felborul mint a kettejük széke. Tekintetében boldogság, arcán édes pír.*
-Már hogy ne szeretném! Hiszen erre vártam, szinte azóta, hogy a ligetben piknikeztünk. A múlton már nem tudok változtatni de a jövőn igen. Én elkövetek mindent, hogy a múlt megmaradjon egy múló emléknek, s a további közös életünket megédesítsem. Igen, igen itt akarok maradni Veled, addig míg élek.
~Egy házban együtt élni, házasság, család...ah milyen szép kis álmok~
- Annyi tervem van a jövőnkre nézve, bele gondolni is alig merek. Vannak olyan álmaim, vágyak, amiket Veled szeretnék átélni. Sőt, még...még egy verset is írtam út közben, míg a városba nem értem. Mikor ezt írtam Rád gondoltam.
*Belenyúl hátsó zsebébe és elővesz egy kissé gyűrött, megsárgult papirost. A következő sorokat tartalmazza a levél:
"Egy ilyen szerelem csak
Egyszer adódik az életben,
Ha elfordulsz, megtagadsz,
Akkor is az egyetlen maradsz.
Nem kérek túl sokat csak
Perceket és az édes mosolyodat.
Várlak...
Nem bánom mi volt, s van,
Csak bújnék hozzád boldogan!"
*Belekortyol a vörös borba, majd kíváncsi tekintettel figyeli Kean arcát. Néha-néha elvigyorodik. Érdekli Kean véleménye, álmai, vágyai, tervek, minden mi vele kapcsolatos. Vagy, már mondhatni azt is, hogy velük. Ez a város új reményt ad, új lehetőségeket, hogy mindent egyenesbe hozzanak.*