//Assa, Mordokhai, Mordach//
*Hallott már hasonló varázslatokról, személyesen viszont még sosem tapasztalt magán egyet sem. Az arcmimikában gyakorlata van, könnyűszerrel tudna úgy tenni az első másodpercek után, mintha misem történne, a koncentrációja viszont most két oldalról is bombázva lett és ha az arcán nem is tűnt fel a másik kettőnek, hát a kérdése egyértelművé teszi, hogy bizony most lélekben nem igazán volt eddig teljesen jelen az elmúlt másodpercekben.*
- Ön most vagy nagyon bátor, vagy csak nagyon ostoba. *Érdeklődve húzódnak indokolatlanul is enyhe, mindent tudó mosolyra az ajkai, ennek viszont csak annyi az oka, hogy jól tudja a kettő között csak egy vékony választóvonal van, és épp ezért kezdi érdekelni az idegen felszíni. Meg talán a kacsintás is közrejátszik a magabiztos mosolyban. Vajon csak egy ostoba bolond, aki megtanult egy varázslatot és azzal kísérti a szerencséjét, vagy valóban tudja, hogy mit csinál? Ha az utóbbi a helytálló, és a mélységi nőstény is ebben reménykedik, akkor pedig nagy a valószínűsége, hogy okkal nem tart tőle a férfi. Akár így, akár úgy, csúnya dolog rögtön az elején trükköket alkalmazni, ezt viszont esze ágában sincs a többiek előtt megemlítenie. Még ha ő is esett ennek áldozatául, a mókát akkor sem rontaná el.* Rászolgálni, sajnos attól tartok még semmivel. Néhány közkedveltebb tárgyam vagy viseletem után ragadt rajtam. Meg, a szó hallatán valahogy mindig ez a szín jut róla eszembe. *Mutat jégkék lélektükreire egy féloldalas mosoly kíséretében. Maga sem tudja hogy miért, valószínűleg mások teljesen más véleményen vannak erről, őt viszont ez a legkevésbé sem zavarja.* Mint erről a vér. *Mutat utána a férfi szemeire. Közben mosolya barátságosabbra vált, hogy miért, azt talán Assa sejtheti csak. A lány már látta harc közben, tudja miként vélekedik erről a színről, és miért.
Nagyon nehezére esik megállni, hogy ne forgassa a szemét mikor kettejük különbségeire tér ki a férfi. Ha tudná hányszor jutott neki is ez már az eszébe... És valószínűleg a tündérkének is. Arról nem is beszélve, hogy nem egy olyan pillanata volt, mikor majdnem bemutatta neki, hogy mitől veszélyesek ők mélységiek. Egy mondatán viszont megakad a tekintete, jégkék szempárját a másik karmazsin íriszeibe fúrva figyel minden szóra. Kár, hogy csak abban az egy mondatban említette meg a mélységet, de ez épp elég, hogy komolyabban is megfigyelje az új társaságukat.
Azt a feltételezést még kissé indokolatlannak találja, hogy eddig kerülték a veszélyesebb egyéneket. Ő legalábbis személy szerint semmi ilyesmit tett, egyszerűen csak egy ideje már nem futott bele semmiféle veszélybe. Most viszont Assa lassan érezhetné magát abban, ahogy a mondataira Erf felé kapja a tekintetét. Arcát megkeményíti, hogy a két hím ne vehesse észre, hogy nagyon nem tetszenek neki a hallottak. Assa viszont az elutasító szikrát nagyon is láthatja a nőstényke szemeiben. Okos egy lány meg kell hagynia, csak néhány napja végeztek azzal a két banditával, ő pedig két alig egy perce ismert vadidegennek szépen elmeséli tömören. Semmi óvatosság nincs benne?*
- Érzelem, vagy bizalom ismeretlen fogalom, csupán szüntelenül dúló hatalmi harcok a feljebbjutásért, mire csak a nőstényeknek van joguk és lehetőségük. Így hát ne csodálkozzon, hogy nem igazán kedveljük egymást. A barát csupán olyasvalakit jelent, aki ha egy óvatlan pillanatodban elfordulsz hőszeretettel márt kést a hátadba. *Ez az az ok amiért egyelőre nem kíván a jelenlegi helyzetén sem elgondolkodni sem változtatni. Nem fog céltáblát felfesteni a hátára azért a szóért, hogy hatalom. Még ennyire nem ment el az esze, és végtelen önimádattal sem rendelkezik, ami pedig náluk igencsak gyakori jelenség.* Ön járt már a mélységben? *Dönti oldalra a fejét kíváncsian figyelve a vöröshajú férfit. Az érdeklődése tisztán csillog jégkristályaiban miközben várja a másik válaszát. Még sose hallott egy felszíniről sem aki lemerészkedett volna a mélységbe, ráadásul épen vissza is tért volna utána. Ha ez igaz, akkor valóban helyén lehet az esze, ráadásul valószínűleg nem kicsit lehet erős.
Amíg a vöröshajú felszíni elmegy a pulthoz, lehetősége van feltűnésmentesen végigmérni őt is, és a hóhajút is, bár ő valószínűleg jobban észreveszi ezt. Csak gyorsan végigfuttatja a szemét rajtuk, fegyverek, meg hasonlók után kutatva.
Ismét jókedvűen elmosolyodik, a borosüveget meglátja a felszíni hím kezében. Úgy tűnik ez a nap tényleg csak borozásból áll.*
- Köszönöm! *Emeli ajkaihoz a poharát egy korty erejéig. Milyen érdekes, a tündérlányka épp az imént mérgelődött, hogy bort iszik, most meg milyen szívélyesen fogadja el azt ő is...*
- Én ha lehet inkább éjszaka mozgok, úgyhogy nem terveztem távozni. *Néz rájuk biztatóan. Nem teljesen biztos benne, hogy valóban az ő -az elején- kissé talán nyers stílusára vágynak, főleg most, az említett hosszú túra előtt, de nem ő lesz az első távozó, ha ők a társaságukban akarják eltölteni ezt az estét, akár reggelig is maradhat. Úgysincs jobb dolga.
Ahogy a szobákra terelődik a szó, már fordul is Assa felé miután az feltette a kérdéseit az útról.*
- Erről jut eszembe, azt a kulcs cserét most kellene majd megoldanod amíg alkalom van rá. *A fogadós most itt van, hogy meddig arról viszont sejtelme sincs, ezért is jelzi a lánynak. Innentől fogva már az ő dolga, hogy mikor kéri a cserét.
A kacagásra fordul csak vissza az asztaltársaságuk felé, a kérdés viszont most nemvártan érinti.*
- Uram! Ön szerint felszíninek nézek ki? *Viccelődik játékos mosollyal. Már maga a feltételezés is, hogy idevalósi abszurdum, de egyáltalán nem veszi komolyan, így inkább dob mint ront a hangulatán a dolog.*
- És...Önökben kit tisztelhetünk, ha szabad kérdenem?