// Második szál //
*Minden kétséget kizárólag roppant érdekes kísérlet volna Svirt belepasszírozni ezekbe a falatnyi páncéldarabkákba. Nagy összegben fogadhat bárki, hogy nem csak, hogy pontosan passzolnak majd rá a darabok és kiválóan áll majd rajta még sokkal jobban is, mint Rhebossen, akin amúgy észveszejtően jól nézett ki, de mindezek tetejébe még annyira élvezni is fogja, hogy rögtön megkéri a kovácsmestert, hogy kovácsoljon belőle neki még egy darabot, csak most éppen másik mintázattal. Aztán majd ő felveszi az újat, Rhebosse meg a régi, jól bevált darabot, hiszen az első próbával a viselés jogát is elnyerte magának, aztán együtt napozhatnak majd a folyóparton, a tavaszi nap első sugarainál. Az ötlet hibátlan, leszámítva belőle, nos nem kevesebbet, de nem is többet, mint az egészet! Mégis hogy vetemedhet ilyen gondolatokra bárki is? Felháborító!*
- Rémek, bestiák, pokolfajzatok, vámpírok, farkasemberek, veszett lelkek, kopogószellemek, gólemek, és mind közül a legrémesebb, a kalácsfalvi zsákos ember. *Sorolja fel nagyon komolyan a teljesség igénye nélkül mindazokat a rémségeket, amitől félni lehet az éjszakában. Ha Rhebosse csak fele ilyen idős lenne, mint most, akkor ezek után azt is elnézné neki, ha felsikkantana ijedtében. Most csak reméli, hogy nem alszik majd nagyon rosszul ezek miatt. *
- Szintúgy remélem. Ha megtudnám, hogy egy ördöngős vagy vajákos szolgálatában áll, most azonnal megszöktetném, mindenféle jel és egyéb fontos küldőségek nélkül. *Mondja még az előbbieknél is sokkal komolyabban. Ha valamivel, akkor ezzel nem viccel. A bájitaloknál varázslatosabb, misztikusabb dolgok nagyon nincsenek ínyére. Veszélyesek és csak a baj van velük.*
- Kacsaként még megcsipkedhetné bosszúból vagy a fejére tojhat a magasról, de nem tojást. De képzelje csak el, ha gilisztát varázsol valamelyikünkből. *Ezt már nem mondja annyira nagyon komolyan, de az előbb elmondottak után még ez is valószínű eshetőségnek tűnhet.*
- Igaz, pecázni még úgy is elmehetünk. *Zárja tréfával.*