*Sosem lehet tudni, mikor követ el az ember hibát. Kivéve egy esetben, amikor elég nyilvánvaló, ez pedig a fogadó. A füst meg az italszag még hagyján, beleértve az itt-ott előkerülő részegeket az asztalon, meg a... Nem, ez nem hagyján, ez borzalmas. Évek óta itt van a városban, de még egyszer sem vitte rá a lélek, hogy a fogadóban egyen. Hát mégis milyen beteg ízlés kell ahhoz, hogy valaki az itteni kosztból egyen? És még nagyjából ez a legtisztább fogadó a városban. Persze valahol mindig felnézett az olyanokra, akik képesek ilyen kulturálatlan körülmények között létezni, inni, enni, igazából bármit csinálni. A szerzetes a maga részéről, eddig néhányszor felhasználta ezt a helyét az út lekurtítására, minthogy a főteret elég nehéz gyorsan elérni a holdudvarról a fogadó kihagyásával, de már ez is sok volt. Bőven sok. Persze azt nem fogja megfogadni, hogy nem fog többet átmenni rajta, mert párszor még biztos rá fog kényszerülni, de mégis... A fürdőben már volt, rendben, de az teljesen más, ott az entitás jelent meg előtte egy látomás formájában. Itt meg semmi nincs, legkevésbé felsőbbrendű entitások. Azt nézné meg az emberfia, hogy ilyen helyre betennék a lábukat... Még arra a pillanatra sem, amíg eltörlik. Vet még egy pillantást a holdudvarra, meg persze felidézi a régi sok kedves emlékét a hellyel kapcsolatban. Már szinte kedve lenne mordulni egyet, mikor elvesztegetett idejéhez ér a gondolatsora. Mennyi energia, és erőlködés a semmiért... Hány és hány átvirrasztott éjszaka, aztán nem talált semmi használhatót, hiába a halálra rémült utazók beszámolói. Egyszerűen csak... vagy neki nincs szerencséje, vagy pedig az ilyen vándoroknak túl élénk a fantáziája. Vándorok... még a szó is méla undort csak az arcára, mely az amúgy is felfokozott idegállapota miatt le sem kopik egyhamar. Persze ki a rosseb nézegetné abban a pár percben, amíg áthalad itt. Szemrevételezte a helyet, továbbra sem tetszett neki, és a távozás mellett dönt. Persze ez már el volt döntve, mielőtt belépett ide, csak szükséges a főtérre jutnia, ahhoz meg itt is át kellett haladnia.*