//Hayra//
*A nőszemély szavai feldühítik, nem is kicsit. Tányérját kezében tartja, mivel az asztaltól eltávolodott kissé, mikor leült, hogy még csak véletlenül se legyen túl közel a nőhöz. Egy kanál levest tesz szájába és próbál uralkodni magán, mire persze egyszerűen képtelen. Szemeit összeszorítja egy pillanatra, az evőeszközt lassan, kimérten húzza ki szájából, s ejti vissza tányérjába.*
- Ostoba némber! Nem akar kihasználni, ezért inkább a becsületembe tipor? Úgy érzem, kárpótolnom kell! Erre maga nem akarja ezt elfogadni? Ez nem más, mint jellemem sárba tiprása. Mégis hogy akarjon valaki neveltetésének megfelelően viselkedni, ha ilyen nőszeméllyel találkozik? Nők... Áh, inkább hagyjuk! Jó étvágyat!
*fejezi be hirtelen kitörését egy pillanat alatt. A kezében lévő edény kezd felforrósodni. Kezei pedig egyre inkább érzik ezen megfelelőn túltevő hőmérsékletet. A tányért hirtelen elengedi, s levesének maradéka ölébe borul.*
- Forrró!
*kiáltja, először kezeit fújva, majd felugorva, miközben akaratlan is közelebb kerül a megengedettnél társaságához. Megdermed, hátrasandít, s azzal a lendülettel már ugrik is előre, jó nagyot, egyenest a mellettük lévő asztalra, mellyel együtt borul. A harcos háttal a földön, lábai pedig az asztal mentén az ég felé állnak. Mellkasát fedő páncélján megannyi ételféleség hever, cseppet sem gusztusos kavalkádot alkotva. Az asztal mellett két, halálra rémült ember ácsorog, s mintha némi düh is szikrázna tekintetükből.*
- Ez, nem igaaaz!
*kiált fel Trex. Feltápászkodik, majd néhány fintorral megtoldott mozdulattal söpri le magáról a maradékot.*
- Jól van, uram?
*hangzik a kérdés. Nem egyéb, mint egy nő szájából. A kardforgató hátán végigfut a hideg. Azonnal megiramodik, csakhogy a fogadóban elég sok nő van jelen. Egyik asztaltól ugrik a másik felé, mígnem a szállásokhoz vezető lépcső aljánál köt ki, a fal mellé kuporodva, egész testében reszketve.*
- Nenenenenenene.... miért én? Miért van itt ennyi nő?
*kérdi kétségbeesve. Hátát a falnak nyomja. Orrát förtelmes bűz csapja meg. Időbe és jó sok levegőbe szimatolásba telik, mire kideríti, hogy ő maga bűzlik, hála a bőséges terítéknek, mi öltözetére került. Száját elhúzza, erősen fintorog, még orrát is befogja egy rövidke időre, hátha akkor elmúlik mindez.*
- Balszerencse...
*mormogja maga elé.*