*Sajnos a szájról olvasás művészetét nem sikerült még elsajátítania, így aztán csak párat pislog az ajakmozgatásra. Ha eddig nem lett volna egyértelmű számára, hogy mi is volt a korábbi probléma forrása, most már egészen bizonyos, hogy a férfi néma. Újabb szerencsétlen, aki egyik napról a másikra kellett, hogy szembesüljön azzal, milyen kivetettnek lenni, hogy a társadalom mennyire könnyen kitaszítja azt, aki kicsit is más, mint az átlagos. Ő az első napon kapott váratlan segítséget, itt az idő, hogy most ő tegyen valami jót a férfiért, még ha nem is ismeri. Ha mindenki el is fordul tőlük, legalább ők, akik kilógnak a sorból, tartsanak össze...
A székre mutató gesztust már elsőre is megérti, hiszen elég világos az értelme, így aztán nem jön rá, mi a hirtelen jött pánik oka, ami kiül a másik arcára.*
-Rendben, azt hiszem.
*Félszegen ül le, épp csak a szék szélére, kék szeme zavartan ugrál ide-oda, de hamar rájön, hogy ez nem jó taktika, elvégre most csak asztaltársa mozdulataira van utalva, így inkább a kezeit figyeli, hátha jönnek még olyan gesztusok, amik megértésre szorulnak. Nem is téved, újabb mutogatás következik. Összetett kéz, író gesztus... Egy szó nélkül pattan fel és lép vissza a saját asztalához, ahonnan a halom aljáról kihúz egy tiszta pergament, majd a tollat és a tintatartót felnyalábolva tér vissza.*
-Remélem, jól értettem, és tud írni.
*Bizonytalanodik el, amint visszaereszkedik a székre és átnyújtja a dolgokat. Vagy lehet, hogy csak szegény süket is és arra próbálta megkérni, hogy írja le, mit szeretne neki mondani? Akkor most nevetségessé teszi magát és talán még a férfit is, pedig egyáltalán nem ez volt a szándéka. Ő csak segíteni szeretett volna... Talán tudott is, de egészen sikeresen meggyőzi magát az ellenkezőjéről, hogy épp teljesen elrontott mindent. Tekintete mereven tapad az asztallapra, azt sem tudja, hová legyen nagy szégyenében és főleg zavarában, hiszen ő kezdeményezte az egész segítést és lám, mégis elbaltázza.*
-Ha esetleg elrontottam valamit, kérem, nézze el.
*Kezeit is tovább tördeli az asztal takarásában, szinte már kétségbeesve várja, hogy történjen valami. Tud írni? Egyáltalán... Írni szeretett volna? Vagy most neki kellene írni? Mi legyen?*