- Megnyugodhat, én egy percre sem hittem azt, hogy az Ön arca néz vissza rám arról a papírról. Ugyanakkor a hasonlóság tényleg nagy, s nem biztos, hogy kellene kockáztatni, úgyhogy jól rejtse azt el, vagy égesse el, s reménykedjen, hogy máshol nem találkozik össze a - majdnem - saját önarcképével! Bár tapasztalatból mondom, ha nagyon komoly lenne az eset, akkor nem csak ezzel az eggyel találkoztam volna.
*Mondja hosszasan elnyújtva a biztató szavakat, s kortyol egy nagyot poharából. Érzi már, hogy a koponyáján belül hevesebben törnek elő a gondolatok a mámor hatására, s így fizikai teste is vesztett egy parányit a tökéletes koordinációból. Azt hitte ugyan, hogy szervezete elszokott az alkoholtól, de örömmel tapasztalja, hogy a mostaninál nagyobb kilengései nem igazán lesznek, hiszen a pohár már félig üres, és a tartalma sem fogy gyorsan.
Egy apró félmosoly kíséretében tapasztalja, hogy a hölgyemény lesütött tekintete kezd kilábalni a zavartság köréből, s már a semminél hosszabb pillantásokat is vet a férfira. Nem könyveli el ezt még 'győzelemnek', de talán a jég szép lassacskán olvadozik!*
- Caith.. Caith.. *ízlelgeti a nevet* Az én nevem Mordach, s hát akkor, kedves Caith, örvendek a szerencsének!
*Azzal váratlanul, szokásához hűen megragadja a hölgy hozzá közel eső kezét, s egy lassú, lágy csókot hint finom bőrére. Tán váratlanul érheti a másikat, hiszen manapság nem éppen gyakori eme üdvözlésforma, Mordach ugyanakkor még mindig ragaszkodik a tiszteletet ezen formában kinyilvánítani.*
- Úgy terveztem, hogy az első estémet nem ily formában fogom eltölteni itt, hanem fent a szálláshelyet szállom meg s téli álmot alszok, ugyanakkor nagyon örülök annak, hogy ez nem így történt! *emeli fel poharát* Talán mindkettőnk számára szerencsés eme fordulat, Kedves!
*Egy újabbat húz a pohárból, melyből immáron csak pár apró korty figyelget kifelé. A Vörös egy apró, lopott pillantást ereszt a fogadós felé, aki ugyanolyan nyugodtan törölgeti még a poharakat, mint egy negyed órával ezelőtt, emellett a szolgálók sem éppen a fogadóban tevékenykednek. Ha egyedül lenne most, talán bánná ezt a lassúságot, azonban jelen helyzetben, tán a Sors csalafinta játékának köszönhetően még kedvére is van!*
- Tudom, tudom.. *bólogat sejtelmesen* Magam is gyakran csinálom ezt, csupán nekem nincs 'otthonnak' nevezett helyem, ahová visszatérhetek. S Kegyed merre élte mindennapjait? Ahogy említettem, a sejtésem azt súgja, hogy valami apró, erdei elf falucskáról lehet szó, de hát sosem lehet tudni, kit honnan fúj ide a szél! *halkabbra veszi a szót* Ha például körbenéz itt a fogadóban, akkor tapasztalhatja, hogy a betérők nagyrésze nem éppen e városból való. Sötételfek, kik felmerészkedtek a felszínre, törpék, kik szintén a lenti bányákat maguk mögött hagyva inkább a felszínen próbálnak szerencsét, s még sorolhatnám. Mintha valami furcsa erő sokakat kiszakítana a megszokott a környezetből. *váratlanul keserű, komor ábrázattal néz le a pohara aljára, s kiissza az utolsó kortyokat* Sötét felhők járnak felettünk..