//Vásári menet//
*Engedelmesen bólint Wrexan tanácsára, el is rejti talizmánját ruhája alá ismét. Rey enyhén hárító reakcióján csak mosolyog szelíden, talán nem az a típus, aki látványosan törekedne mások szimpátiájáért, de attól még lesznek, akikét így is elnyeri. Hálás, hogy a szekérhajtás feladatát a fiú magára vállalja, mert maga a rendelkezésre álló csekélyke idő alatt lehetőség szerint _mindent_ szeretne látni, ami csak látható. Ennek okán dönt végül amellett, hogy felül a bakra, mert így még arra sem kell ügyelnie, hogy ne lépjen kőre, gödörbe. Holmiját leteszi a plató közeli sarkába és leteríti, majd izgatottságán próbál úrrá lenni, hogy ilyen úri kisasszonyosan nézheti meg a várost. Elindulhat hát négyesben.
Ha rajta múlik, beszélteti társait, hogy mi micsoda, és mi a története. A főtéren lévő készülődést látva már bánja, hogy nem két napra jöttek, legutóbb is nagyon jól szórakozott a nyárközép ünnepén. A kúthoz leszáll, és ígéretéhez híven felfrissíti vízkészletüket, valamint az arcát, kezét is megnedvesíti, majd zsebkendőbe törli. A szökőkút csillámló vízsugarai és a megnyugtató, csobogó hang erdei vízesésre emlékezteti, nem a tengerre. Egy kicsit elszorul a szíve, és honvágya támad, de gyorsan elzárja lelke mélyére az ébredő érzést. A templom és a templomkert szintén megérne egy külön napot, úgy tudja, hogy könyvtár is van odabent, ő benne pedig frissen élesztett tudásvágy ég. Ha egyszer elengedik szabadságra, akkor mindenképpen ide fog jönni.
A város nagy még szekérrel is, Cassy pedig nem szeretne visszaélni társai jóindulatával, ezért maga kéri, hogy induljanak vissza, még sötétedés előtt jó lenne megérkezni a Sellő védelmébe. Búcsút intenek hát a szépülő, újraéledő városnak, legalábbis, ahogyan Cassy szemében tündököl. Legelőször is kifejezi háláját kísérőinek.*
- Nagyon köszönöm nektek! Csodálatos volt ez a nap Artheniorban, még ha rövid volt is a látogatás, és ettől csak még több időt szeretnék itt tölteni.
*Kuncog halkan.*
- Egészen elfelejtettem a munkát és a mindennapos feladatokat. Örülök, hogy éppen ti kísértetek el.
*Szemeiben most nem kislányos lelkesedés csillog, hanem egy érett nő csendes boldogsága.*