"Küldetés? Érdekes ötlet, lássuk, mi sül ki belőle."
*Nem egészen érti Eton tervét, de bűntársa magabiztossága rá is megteszi a hatását, hát értetlenkedés helyett úgy tesz, mintha számára egyértelmű lenne, miről van szó. Játszótársaik nem mondtak azonnal nemet, ez akár jó jel is lehet.*
Én kifejezetten örülnék, ha nem csak férfiak lennének a társaságban *villant egy amolyan igazi, mi-jó-barátnők-lehetnénk-mosolyt az elfre.* Persze csak ha a társaság hölgytagja sem fél egy kis veszélytől, kosztól, kényelmetlenségtől, miegyébtől...
*A nő zavaros érzéseiből és mondataiból is kitűnik, hogy nem fél, az azonban ennél is fontosabb, hogy Eris sejti: nem fogja tűrni, hogy gyávának nézzék. Talán egy ilyen burkolt sértéssel végképp bele tudja rántani abba a bizonyos küldetésbe, bármi legyen is az. Ez valószínűleg jobban hat rá, mint a pénz, amire csupán egy közönyös pillantást vet.*
Talán nem szorul rá a pénzre, uram, és talán nem is zsoldos. De ha velünk tart, bebizonyíthatja Lanawinnak, hogy az orkokkal szembeni előítéletek nem feltétlenül igazak - és, higgye el, én aztán tudom, milyen előítéletek kereszttüzében élni. Ha elfogadja az ajánlatunkat, örökre megszabadulhat ettől a tehertől, megmutathatja fajtája hősiességét... és persze a sajátját is.
*Tisztában van vele, hogy emberi külsejével nem túl hiteles a mondandója, de nem is az a célja, sőt, épp az ellenkezője: hadd higgye az ork, hogy csak őt akarja fényezni. Higgye csak, hogy annyira szükségük van rá, hogy mindent megpróbálnak, a fenyegetéstől a hízelgésig. Az ő esetében ugyanis hatékonyabb taktikának látszik a büszkesége fényezése.*
"Milyen érdekes is a lélek - ugyanaz az érzés, mégis hányféleképpen meg lehet közelíteni..."