//Második szál//
*Továbbra is nagy lelkesedéssel hallgatja Worenthet, amint a férfi az irbiszről beszél. ÉS mellé egyetértően bólogat. Valóban, a természet igazi ékei azok az állatok, hiszen tagadhatatlanul van bennük egyfajta bestiális szépség, a vadon veszedelme, ugyanakkor mégsem csupán agyatlan mészárosok.*
- Lenyűgöző példány lehet. *Maga elé képzel egy fekete-fehér példányt. Alighanem bármilyen egyéb házi kedvenccel összetéveszthetetlen, hisz már maga a fajta sem épp gyakori, ahogy a színe sem a leggyakoribb változat.*
- Hangzatos név. *Bólint. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy egyszer beidomít ő is egy kölyköt, de hamar el is veti. Épp elég dolga van a farkaskutyával, meg a két lóval. Hát még velük, pontosabban az ifjabbal. Az egy éves kanca örökölte anyja konok természetét, no meg a Bitangnak, nos... a bitangságát. Kész csoda, hogy hallgat egyáltalán valamire, rosszabb, mint egy kamasz gyerek.*
- Egy szelídített griff lenyűgöző társ lehet, de ha a gyakorlati részét nézzük, a városban nem feltétlenül lenne felhőtlen élete. Sokat tudnak enni, ami nem gond, ha tudnak vadászni, de itt... *Jobban belegondolva a városon kívül sem lenne problémamentes. Elvégre egy griff nem feltétlen érti meg, vagy egyáltalán törődik vele, hogy nem neki hagyták kint a legelőn a birkanyájat, az ökör csordát, vagy azt a hívogató ménest. Sebaj, azért felkerül az egyszer jó lenne befogni egyet és megszelídíteni, de úgyse fog megtörténni ábránd listára.
Az italos témához nem fűz hozzá semmit, főleg, mert nagyon tudna mit mondani. Nem ismerkedett meg annyira a szeszekkel, az pedig már kiderült, hogy nincs hozzájuk szokva. Azzal pedig nem kísérletezett, hogy e téren mekkora a tűrőképessége, és ha rajta múlik, annyira nem is szeretné megtudni, hol a határ, vagy azon túl.*
- Önkéntes. *Felel gyorsan kurtán, majd némi habozás után némi magyarázatot is fűz mellé, mielőtt valami őrült remetének néznék.* Sok mindent át kellett gondolnom. Nyugodt körülmények között. Ez pedig nekem az erdőt jelentett, még a maga veszélyeivel egyetemben is. Persze nem szakadtam el a világtól teljesen, azért akkora túlélő művész még én sem vagyok. Így pedig hallottam olyan dolgokat, dologról is, amik egy kicsit segítettek rend szedni a kialakult káoszt. Azóta is főleg abban a faluban segédkezem ilyen-olyan munkákban, de a Templom miatt rendszeresen visszajárok ide a városba is. Vagyis hát fogok. Kell. *Ez a magyarázat, ha nem is túl részletes, de hosszabb lett, mint tervezte. Sanda szemmel néz az előtte lévő üres pohárra, hogy vajon ez már annak a hatása, vagy csak a fél-remeteség után tört elő belőle a beszédesebb fele.*