//Kharasshi, Rilkälne//
// Bent, majd fent//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Olyan szépen lassan alakult át minden, hogy észre sem veszi a régi pökhendi, és a mai Käli közt. Régen is szívesen játszottak a tanyákon ilyet, hát mi más akadálya, hogy a városban is megtegyék.
Tudja, hogy dilemmát hagy maga után, nem is kevesebb volt a szándéka. Önmagának s izgalmas kivárni, vajon a dühös, szertelen asszonnyal megáldott hím lép-e be az ajtón, vagy a ravaszdi testőr, aki kihasználja a kínálkozó alkalmat?
Az istállós fiúval maga mögött érkezik a szoba elé, s tárja az ajtót, hogy az le tudjon pakolni.*
- Ide pakolhatod *mutat az ágyra, s onnantól át is veszi a csomagok szortírozását. A fiú kifordul a szobából, s pillanatok alatt le a lépcsőn, majd ki az istállóba, ahol addig is volt. Már nem kell a mosdással törődnie, azon a folyó megsegítette mindkettejüket. A csomagból kikeresi a harisnyákat, és a lenge fekete csipkés köntöst, mely szemérmetlenebb darab talán a világoskék ruhánál is. Minden mást félretesz, mivel fogalma sincs mennyit lesz távol Kharasshi, túl sok pakolást nem visz véghez, csak azzal törődik, mielőbb lekapkodja magáról a lovaglónadrágot, a férfiinget s a fegyverövet. Óvatosan felgörgeti lábaira a harisnyát, melyet a kötővel gondosan helyére rögzít. Egy pár pillanatig áll a tükör előtt, szinte centiről centire térképezi fel magát. Úgy érzi, pőrébb már nem is lehetne, pedig nem az. Reméli, hogy elegendő lesz a békítéshez, s kedvében jár majd a látvány is a kedvesnek. A sötét csipkével szegett rövid köntöst még magára ölti, övvel köti meg derekánál, majd a karosszék kényelmébe helyezkedik. Eleinte csak szimpla várakozással keresztbe veti lábait, idővel aztán a támlának támasztja hátát, mert még mindig sehol nincs Kharasshi. Fészkelődik ahogy helyét keresi, ahogy feszeng kicsit, mellé még izgul is. Mintha első éjjelüket töltenék együtt.
Fészkelődésének eredménye, hogy a párnázott karosszékben háta már csak félig támaszkodik a támlának félig pedig a karfának. A másik karfán átveti keresztben lábait, melyeket a levegőben lógat s lenget minden másodpercben váltakozva. Azon túl, hogy kezd kényelmetlen lenni, az is eredménye, hogy a haja egészen kibomlik a kontyból. Bosszús szusszanással áll fel, lép vissza a tükör elé, hogy a legbecsesebb ajándékot, melyet Kharasshitól kapott visszaillessze. A tűt éppen csak visszatűzi, mikor kopogtatás nélkül nyílik az ajtó. Riadtan rándul, de keze még a hajánál motoz. Hát megérkezett. A tükörből szemléli ahogy a kattanó zár után fordul a mord. Kezeit leengedve fordul meg ő is, hogy szemtől szembe állhasson vele, akire ilyen sokat várt, s a markáns arcból, fakó pillantásból próbálja kitalálni gondolatait. Azt, hogy mit is választott odalent, ha egyáltalán. Szótlanul, tartva a szemkontaktust, egyetlen puha cirmos lépéssel ér vissza a székhez, amit trónjául fogadott. De csak a karfájára ereszkedik, ott veti keresztbe egyik lábát a másikon, melyről a sötét finom anyag azzal a mozdulattal, csendes zizzenéssel csúszik félre.*